5-6 éve történt, az akkori barátnőmnél, mikor a kapcsolat elején voltunk még, de kezdtünk jobban összemelegedni.

Van egy pont a kapcsolatok kezdeténél, mikor elkezdjük tettekkel is bizonygatni a másiknak, nem csak tucat csávók vagyunk ám! Pesti-nyekenyókák! Papírhuszárok! Hanem barkácsolós pesti-nyekenyókák vagyunk!

És természetesen a nők is. Nem csak szépek meg jó fejek, és mosolygós ágymelegítők vagyunk! Van ám még a tarsolyban! Mert ők nem csak ágyban ám, a konyhában is tudnak ezt meg azt…

Szerintem ez egy nagyon aranyos dolog. Oda-vissza.

Volt olyan barátnőm, aki megpucolt egy répát felkarikázta, mellétett tett egy halkonzervet, meg szárított paradicsomot, és mondta jó étvágyat. Mindezt totál pókerarccal, de szinte egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Szabadkozni kezdett:

- Ne haragudj! Nekem nem fejlődtek ki a főzőizmaim.

Nálam ez nem volt tragédia. Elrágcsáltuk ezt a fura összeállítást, majd elmentünk gyroszozni.

...

Az, hogy a porszívóig, pöriig eljussunk, kicsit korábbról kell indulni.

Sajnos nem volt teljes az idillünk.

Még pár hónappal előttem, egy ilyen íjász klubban haverkodtak össze, a barátnőm (a diszkréció kedvéért) Baby; és faszomse tudja, hogy hívták már, de én csak Patkánynak hívtam. Én nem is tudtam, hogy létezik íjász klub, de mint kiderült akkoriban indult be az Éhezők viadala-téboly és sokan akartak Jennifer Lawrence-ek lenni, meg ment valami kocka sorozat is, ami miatt meg srácok akartak valami újkori Robin Hood-ok.

Baby albit keresett, Patkány készségesen elintézte, hogy az anyja másik garzonja megüresedjen, és nyomott áron megkapja, ráadásul valami rokont tettek ki.

Babynek mindene volt Japán, és arra spórolt évekig, hogy eljusson abba a nagyon bizarr országba. Patkány meg utazási irodánál dolgozott és „élettársi kedvezménnyel” (hát peeersze! egyem a szívét!) leszervezte az utat. Mire én képbe kerültem, már le volt zsírozva minden.

(nem) Kicsit átlátszó volt az egész, és nem azért kapta a nevét ez a "jógyerek", mert segített neki, hanem mert volt hátsó szándék. Patkány anyja, és Patkány próbálták behálózni. Random indokokkal áthívták, hogy ott legyen, segítsen. Ő meg ment, mert ugye az albi, amiért persze fizetett amúgy is.

A patkány pár háztömb távolságban lakott, és "barát” volt.

Babynek nem volt porszívója, és kölcsönkérte Patkánytól. Cserébe meg kellett! nézni vele egy filmet, meg porszívózni ott is. Állítólag nem történt semmi, de engem több mint zavart.

Szereztem egy porszívót gyorsan, hogy leválasszam ezt a csávót.

Az első ilyen „bizonyításom” kicsit spontán történt. Lógott a galéria korlát, meg ez-az: polc, tükör stb. Még hónapokkal korábban meg volt ígérve, hogy Patkányék átjönnek barkácsolni.

…

 „Barkácsolás” a szót utálom, mert benne valahogy a kontárság jelentése is, és Mekk Eleket látom magam előtt.

Nekem szerelni, javítani, építeni, összerakni olyan természetes, mint Pesten a BKV busz.

Ennek egyszerű oka van.

Egy kertes ház motorszerelő műhelyében nőttem fel.

Természetes, hogy Fater kicsit mindig megégetett hegesztés közben, mert én voltam az „állvány”. Úgy nyúlok a flexhez mint más a konyhakéshez, és természetes, hogy este fémporos a taknyom.

Természetes, hogy este 15 percen keresztül mosok kezet, mert olaj nehezen jön le.

Természetes, hogy néha megkúr áram, minden nap le van verve a kezem.

Természetes, hogy áthív a haver betonozni és kell valakinek kezelni a vidék Hatoslottó sorsolóját.

Ezek után mérnök lettem, tehát egy tiplinek nincs túl sok választása.

Isten ad és elvesz, nekem az élet más területén voltak vannak gondjaim.

…

Csöngetnek. Hajnali fél 9-kor vasárnap. Igen tudom, de sok volt a görbe este akkoriban. Még aznaposan lecsattogtam a galériáról egy szál faszban. Felkaptam a farmeromat, de újra csöngetnek agresszívabban. Kitéptem az ajtót, a „mi fasz van” nézésemmel, és ott állt patkány és az anyukája egy vödör szerszámmal, belőlem meg valószínűleg dőlt a cefreszag.

- Jó reggelt!

- Jó reggelt, mi csak Babyhez jöttünk, mert korában már megígértük bla bla…

Közben Baby is összekapta magát.

Látszott rajtuk hogy nem éppen rám számítottak, és konstatálták, homokszem került a gépezetbe általam.

 De gyorsan nekiláttak. Mármint az öreglány:

- Itt akkor jó lesz a tükör Babykém? olyan 150 centi magasságban már feküdt rá a fúrógép gombjára.

Finoman kicsavartam a kezéből:

- Csókolom, megengedi?

Átkapcsoltam vidéki-man üzemmódba, és 2 óra tervezett munkálatokat letudtam 30 perc alatt. Összepakoltam a szerszámaikat.

- Köszönjük szépen, további jó hétvégét.

Patkány állt ott, mint valami rakás szerencsétlenség, és látszott a szemében, hogy a halálomat kívánta. Az anyja felkapta vödröt és elhúztak.

És nem is beszéltek többé, csak amennyit a japán túra miatt elkerülhetetlen volt.

Közben már készült a lenyithatós asztalka, amit megígértem. 18 m2-en nincs túl nagy játéktér, de kellett valami, amin lehet enni-inni.

Felkerült a helyére. Látszott rajta hogy nagyon tetszik neki. Nem az asztal, hanem a kivitelezés, fúrás faragás… Nem nagy szám, de mégis csillogott a szeme.

Megígérte, hogy felavatjuk, és megkezdődött az ő „bizonyítása”.

- Sertés pörit fogok főzni!

- Király! mit segítsek?

- Semmit! Üljek le, keressem a zenéket, olvassak, vagy amit csak akarok.

Fél óra múlva bejött, hogy most már csak főni kell neki. Dumáltunk, iszogattunk.

Már a finisben volt minden mikor kiszaladt keverni rajta egyet.

Kurva nagy csattanás és kiabálás:

- JAJ NEEE!

- Jól vagy?!

Na most a következő kép fogadott. A konyha egyben előszoba is volt a maga kettő négyzetméterével. Éppen a tésztát akarta felrakni, de valahogy sikerült leverni a kész pörit. A lábas meg még pattogott vagy hármat, négyet, mire megnyugodott az egyetlen szobanövényen. Minden pörköltös lett. A (most már) saját porszívó is, ami a rezsó+sütő mellett volt.

Baby meg az egész közepén leguggolt. Arcát a tenyerébe temetve bőgni kezdett, én röhögni. Szegénykém nagyon elkeseredett, persze nem csoda, sokat melózott vele, de mit lehet tenni ilyenkor? Röhögni, és megkezdeni a kármentést. Először is kimenekítettem Babyt, és nyugtattam, hogy semmi gond, van ilyen.

A legtöbb anyag a porszívón és benne volt:

- Én amúgy tésztával szeretem a legjobban. Porszívóval még nem próbáltam, de ha hoznál egy kis tejfölt megkóstolom.

Sírás ekkor átment egy röhögős-sírásba és kicsúszott belőle egy halk, mosolygós „bazd meg”

Nagyjából 2 óra alatt rendet raktunk és rendeltünk egy pizzát. Esti film közben elemeire szedtem a porszívót, és kimostam. Közbe stikában kóstolgattam is:

- Basszus, de jól főz!

Tudom, hülyén hangzik, de az egyik legkedvesebb emlékem akkoriból.