regvolttalanigazsemvolt

Néha, amikor már lelkileg nem tudom feldolgozni a világ abszurditását (mondjuk ki, ..szságát) és érzem, hogy kezdek túl csordulni, na akkor bemenekülök egy gondolat világba.

Ez egy alternatív jelen apróbb módosításokkal a valósághoz képest. Igazából abban különbözik ettől, hogy több dolog, momentum történik a reális valószínűség szerint. Na hogy világosabb legyen, abban a világban 11 szer nem lehet 1-est dobni a kockával, csak 2-3 szor.

Abban a világban, életem 3-4 nagy szerelme közül az egyik végül mellettem tette le a voksot.

Nem könnyű az élet ott se, csak valahogy nem ennyire reményvesztett.

Szóval semmi extra. Így nézne ki egy napom:

***

Péntek este 10 és én „hogy a répába kell lerakni a térkövet” című videókat nézegetek a neten.

Számolgatom a négyzetmétereket, és persze megy a két szám összeszorzása, csak a szemnek nem hiszek…

 - beton is kell alá… Szuper!

 - De melyik haveromnak van betonkeverője?

 - és kinek van utánfutója?

A számok szép nagyok, de benne vagyok a hintába. Kis szar ház, rajta 15 év hitel, de legalább az önrészt össze tudtuk tenni. A kocsit is át kell tolni még a vizsgán. Vicces, az is 15 éves. Hamarosan kapok egy céges kocsit. Ez a kedvenc autó márkám. Csak addig bírja még ki.

A motoromat 1 éve árulom, de nem megy el. Azért nem megy el, mert igazából kurvára nem akarom eladni, ezért túláraztam. De az anyósomék így legalább nem baszogatnak miatta…

Ja a feleségem és a két kölök már alszik. Legalábbis remélem. Na megyek én is… A feleségem két napja duzzog valamiért. Már csak az a kérdés, hogy mit tettem, vagy nem tettem?

Szombat reggel 11-re szét van borítva a fűnyíró, mert nem indul az a szar.

Fateromtól kaptam, ő meg a sógoroktól vette shillingért. Vízkáros volt, de úgy néz ki mintha Noé ideiében érhette volna az az áradás.

Felhívom Fatert, mert elfogyott a türelem. Kicsit dumálunk, persze röhög rajtam, és ad egy két tippet. Többek között, hogy dobjam ki.

Délre összeáll. Na ekkor lövi be a műhelyemnek csúfolt viskó ablakát a kis fiam, a múlthét végén közösen barkácsolt csúzlijával.

 - Bassza meg a motor!!

 - huu… hála az égnek, az megúszta!

A feleségem már üvölt a gyerekkel, a kislányom meg csak az ijedségtől.

Megnyugtatok mindenkit, hogy nem történt tragédia.

A feleségem velem morog, hogy én miért nem basztam le a gyereket. Megint ő a rossz zsaru.

Meg kell hagyni volt abban a lövésben kakaó. Én sem voltam jobb 7 évesen… Mint ez a kis Kázmér. Legalább nem telefont tapizza.

 - Nyugi Baby! délután tartok egy kis fegyverhasználati továbbképzést és lőgyakorlatot. Amúgy elárulod végre a további bűneimet, mert az hogy van az tuti?

 - Semmi bajom.

 - Na?!

 - Hát hogy nem mondod mostanában hogy szép vagyok.

 - Igen, de azt is kérted tőlem, hogy mindig legyek veled őszinte.

 - Hogy te mekkora BUNKÓ vagy!

Na ekkor elkapom:

 - Tudod hogy én vagyok a legszerencsésebb pali ezen a Földnevű bolygón, hogy ilyen dögös kis MILF-em van nekem itthon?!

 - Tuuudomm!

Majd halkan ezt dudolom neki:

(anno erre lötyögtünk összeborulva mikor megismerkedtünk)

És lassúzom-unk-nék ,de látom hogy baja van még.

 - Na gyerünk! Mond ki! Mond ki hogy büdös a lábam!

 - Hülye.

 - PLEASE!!!

 - Oké. Szóval kedden a lidlben voltam és…

 - És mi???

 - Hát… Beszóltak.

 - Micsoda?

 - Beszólt egy csávó.

 - Mit?

 - Hát hogy hülyén parkoltam, és hogy… hogy álljál már beljebb te dudaorrú!

Hát nem bírtam ki röhögés nélkül, de ő már bőg.

 - De neked nincs is duda orrod! – vígasztalom, kétszer megnyomom az orrát közben (TŰTŰŰŰ)

Na végre röhög ő is, meg bőg is, de végre kijött belőle. Nekem is könnyebb lett a lelkem.

 - Mint szólnál ha most én főznék? Pizza oké?

 - oké.

Amíg megjön a kaja, addig pont lenyírom a füvet, meg az üveget is összeszedem.

Ebéd, alvás. A kicsinek még kell. A csúzli harcos valami mesét bámul bekajálva. Múltkor a fáról esett le. Megállt bennem az ütő, de megúszta egy púppal. Mióta brigázik folyton körbe van verve, pont mint a feleségem kocsija.

Délután 4

 - Megígérted, hogy elviszed őket fagyizni!

 - Én tettem volna ilyen felelőtlen ígéreteket? Hát jó pont kezdtem volna mosogatni, de ám legyen!

Terelem őket a járdán. A kicsi eltanyál a nyuszimotorral, és plezúros térdel üvölt.

felkapom:

- Drága kis mucika, hát semmi baj. Adok rá neked gyógy puszit! Nézd egy mókus!

(hát kurvára nincs ott mókus, de a bőgést elvágták, de még 5-6 percig fürkésszük a semmit.)

Kikérem a fagyikat és röhögök az áron. De ez van. (ebben az univerzumban is magas az infláció) A pici kettőt lép és elejti. Bőgés. De én rutinosan újra rendelem azt színes tutti-fruttis, hupikék gombócát.

 - Este nincs kedved grillezni?

 - ???

 - Áthívhatnánk a Komámékat. A kölkök legalább lefárasztják egymást.

 - Be fogtok rúgni?

 - hát, nincs kizárva.

 - jaj…oké… legyen.

7-re jönnek dumálunk elvagyunk. Második unikum sör után már ölelgetjük egymást.

 - Ezek megint buzira itták magukat.

 - Nincs abban semmi! … Te vagy a kedvenc utánfutóval, és betonkeverővel rendelkező barátom!

Mindenki mesél az utóbbi 2-3 hétről. Éjfél körül indulnak haza. A kölkök, be voltak pörögve, de már kidőltek 10-kor.

Zuhany, majd vízszintesbe. Ölelgetem a kis dudaorrúmat.

…

A valóságban ők nem léteznek; se a házunk hitellel; se a szar fűnyíróval. Apámat se lehet büntetlenül felhívni, mert akkor egy hétig vezekelnie kell az alkesz anyának a hívás miatt.

35 évesen talán még nem lenne ez telesen ördögtől való, hogy reális legyen, csak ebben a világban lehet 11szer is 1-est dobni.

Legalábbis nekem sikerült. Csak tavaly csak háromszor basztak át a munkahelyeimen. Igen, több is volt mert már egyáltalán nem tolerálom az ilyen húzásokat, és inkább elmentem tervezőmérnökként, egy dzsuvás építkezésre lapátolni.

És ugyanígy nőkkel.

Biztos tudhatok én is valamit, csak talán az a  különbség, hogy ha én ma azt mondom kék, akkor az nem lesz másnap piros. ha azt mondom szeretlek, nekem az még jelent valami, és úgy is gondolom.

Többször a kapujában voltam már ennek a fura kis idillnek. de amikor tényleg kezdettem elhinni lehetséges lesz  BUMM:

szakítás a semmiért, kirúgunk mert CSAK, kitagadunk mert én iszok, bezárunk mert te egészséges vagy, átbaszlak mert bízol bennem.

Persze, a valóságban olyan dolgok történtek velem földi halandó létemre, ami valószínűleg nem történt volna meg, ha mondjuk családom lett volna.

Például egész sokat ülhettem helikopterben, pedig se nem vagyok playmate, se nem politikus.

És talán pont itt a csavar az egészben. Hogy valóságosabb az alternatív jelnem mint az igazi amiben élek.

Itt ülök az albimba és lapátolnom a GDP-t, a sokadik gané cégnek, és morgok a tegnapi csaj miatt akivel bár többször leegyeztettük, megbeszéltük hogy 2:30 de végül CSAK elfejtette megírni, hogy nem jön el.

Aki ilyesmit megenged magának, hogy lehetne az én kis dudaorrú feleségem, két gyermek édesanya?

Én ideges, vagyok ha elkések a fodrásztól, pedig a nevén kívül semmit nem tudok róla és van belőle 6000 a városban, de ez a minimum, hívom azonnal, hogy itt állok a dugóban, és hogy ne haragudjon, hogy sietek, hogy bocs.

Ebben a vilgában egy ország bőg egy lelőtt farkas miatt kettő héten át, de hogy 10 ezrek halhatnak meg a szomszéd országban egy Bahmut-nak nevezett, városnak csúfolt romhalmazon, azt szemrebbenés nélkül tovább görgetik.

Sajnos egyre többet vagyok odaát.

Szerintem ez az első, valamennyire közhasznú írásom. Ha elolvasod, talán egy szép napon életet menthetsz, és még csak szupererő sem kell hozzá.

Van egy barátom, aki egyszer csak 18 évesen cukorbeteg lett. Természetesen nem Diabétonak hívják, de ő is imádja a Family Guy ezen jelenetét:

Szóval aznap nem jött suliba és kiderült, hogy egy darabig nem is jön, mert épp a kórházban állítják be a cukrát. Már nem emlékszem miért ment dokihoz, de az megvan, hogy vérvétel előtt bevert egy üveg kólát, majd mértek nála egy rekord közeli cukorszintet.

Mindenki megijedt, és nagyon sajnáltuk. Önszerveződéssel el is mentük meglátogatni a kórházba, és próbáltunk lelket önteni belé.

Átállt gyorsan egy másik életre, amit ez megkövetel, és egy év után már fel sem tűnt, hogy folyton szurkálja magát, mint egy hernyófüggő.

Amúgy ha idetennék egy csoportképet, hogy jelöld meg, ki a beteg, rá nem bökne senki.

Igazi kis delta-matyi, tinder-pozitív csávó. Sokat sportol, és programozóként egész jól eléldegél.

…

Szülővároskám egyik specialitása a pince buli. Az ország legtrébb borvidékén élünk. A lokál patrióták persze most máglyára vetnének, miután lopótökbe szívták a vérem, aztán lepréselnének, de még így is jobb bor lennék, mint amit ott megtermelnek. Tény, hogy bazi sok pince van egy kupacon, de a mennyiség nem garantál sajnos minőséget. Nem vagyok gurmé. Nagyon nem. Egy sommelier áradozása nekem semmit nem mond, de még nem ittál szar bort, ha nálunk nem ittál… Pedig bejáratos vagyok, voltam a legjobb pinyókba is, és én azokat is kóstoltam, amik nem eladásra mentek. Igen, amíg van lószar, addig van veréb is.

Persze ha már csinálnak valami emberi fogyasztásra alkalmatlan terméket, miért állnának meg a bornál? Hiszen más sincs nálunk, csak szilvafa…

Ezért én rutinosan sört vittem az ilyen bulikba, amiért el kellett tűrni pár "haza szégyene” szintű beszólást, de én akkor sem voltam hajlandó megvakulni…

Egy ilyen bulin valahol a „hegyen” (domborzati térkép nem jelöl semmit!)) szartunk be egyszer rendesen. Jó idő volt, kerti partinak indult. Iszogattunk, de még a parti elején voltunk. Egyszer csak jött valaki elsápadva, hogy nagy gáz van.

- Diabeto elkészült, de nagyon!

-Azt meg hogy csinálta, egy órája érkeztünk!

-Nem tudom, de gyere.

Történetesen orvos se vagyok, de nem jött ki a matek. 

-Mit ivott?

-2 whiskyt light kólával.

-Fúj! Hogy tudja azt a füstös szart meginni?!

Kérdezgettem, pofozgattam, de annyira volt képben, mint akit leszedáltak, miután elvégezték rajta a lobotómiát.

-Talán a cukrával van valami… mérjük meg!

-Áhh! Én meg nem szúrom.

-Add ide, majd én megbököm! Úgyse segített a töri témazárón!

1.9

Nem jó, de nem is kritikus. Már ha tudnánk, hogy mennyit kéne mérni. (Akkor még nem volt okosteló) 

-Várj csak, itt van a dobozon 5.8 a jó.

-Oké, de mi? méter? Liter?

Megint gondolkodtam. Hát 30 körülivel még flangált az orvoshoz, meg laborba, meg suliba, szerintem nem tudjuk túladagolni.

Volt más koktél is. Vodkanarancs, szóval volt narancslé. Azt felütöttem 3 evőkanál cukorral. A bogárnak az Edgar öltönyben biztos bejött volna.

-Ezt döntsd be szépen!

Kurva szar lehetett, de nem ellenkezett (nagyon).

Persze nem történt semmi változás. Hát akkor hívjunk mentőt. Jó, de mi a cím? Ez a környék olyan, mint valami olasz városka zegzugos, szűk sikátoros, zsákutcás óvárosi része, csak nincsenek jó borok, meg olaszok, és sokkal rondábban.

Van ott egy tér, ami csak 500 méterre volt tőlünk. Oda hívtam az emergency-t.

-No, már csak el kell menni odáig.

Filmeken felkapják a sérülteket, kiszaladnak velük a csatatérről. Ekkor tudtam meg, hogy kamu az egész! Vidéki gyerekek voltunk, és nem voltunk rossz kondiban, de nem bírtuk felállítani se. Elhagyta magát, mint egy halott ember.

Szerencsétlenkedtünk már vagy 10 perce, de 50 métert, ha haladtunk vele.

-Ez így nem lesz jó! Kurva nehéz. Kéne keresni egy talicskát.

(nem volt)

Aztán megjött a megoldás. Gólya-visziben felkaptuk és elvittük a kimentési ponthoz. Hasznos tudás ez is, a faszom se gondolta volna. Fél óra múlva se híre se hamva a segítségnek, ezért felhívtam Fateromat, hogy gáz van. Kéne egy fuvar. Nem kérdezett sokat, nem is morgott. Tudta, hogy tényleg csak akkor hívom, ha nagyon megállt a tudomány.

Ahogy leraktam a telefont, hívhattam is az öreget hogy akció lefújva. Megjelent egy ügyeletes Suzuki Ignác, ami ugye kurvára nem mentő.

Komótosan odasétáltak majd hosszas látszattevékenység következett: 

-Mit ivott?

-Hány éves? 

-Mi a kedvenc színe? Melyik a kedvenc Star Wars része?

Nem értettem miért nem történik semmi. Velem megmérették a cukrát is!

-Jó hülye, hogy cukros és piál!

-Majd elmondjuk neki ha magához tér, de nem kéne megvizsgálni?

Aztán leesett a tantusz, és egy kétezrest (és ezzel minden vagyonomat) csúsztattam a táskájukba.

Ez egy kicsit megolajozta a dolgot, és kapott egy szurit.

-No legények! Várjátok meg, hogy jobban legyen, és kísérjétek haza. Na szevasztok!

Ez volt ám a segítség…

Egy óra múlva kezdett magához térni, majd még egy óra múlva elindultunk haza, de már a lábán. Totál kitisztult, de semmire sem emlékezett.

Nem szeretek általánosítani. Az ügyeletesekkel kapcsolatban valószínűleg simán csak kifogtunk két méretes faszfejet, de ha ezt olvassa valaki egészségügyes, akkor volna nekik egy apró javaslatom.

Tudom én, hogy éveken át, nap mint nap látod a szart. Védekezésképpen kialakít az ember magában egyfajta apátiát, hogy el tudja viselni a hétköznapokat. De könyörgöm, mi nem látunk ilyet nap mint nap! El kell mondani a hülyéknek, tehát nekünk, hogy mi az ábra, mit tegyünk, vagy ne tegyünk, mert amellett, hogy tök dilettánsak vagyunk, még be is vagyunk szarva.

Az, hogy miért jött fel a sztori? 2020-nak még volt egy utolsó odabaszása. Kvázi az egész megismétlődött.

Nem én találtam meg. Mire szóltak nekem, már zuhanyoztatták csórikámat, hogy magához térjen. Szerencsére beugrott minden, ami vagy 15 éve történt, a „hegyen”. Egy pohár kóla meg egy marék szőlőcukor egész gyorsan helyre kapta. Felmerülhet, hogy Diabeto felelőtlen. Nem az, csak emberből van, és kicsit túltolta az inzulint. Ennyi.

Apró dolog, de hasznos „tudás” ez. Kár hogy a suliban még mindig hasznosabb tudásnak számít a háromjegyűvel való osztás, mint egy kis elsősegély okítás…

Szerk.:

Akit esetleg érdekelnek az előzmények, itt képbe hozhatja magát:

Lazac, libamáj és „kóla” part 1

...

Telt az este… hallgattuk a történeteket Karádi Katiról, Jávor Palikáról, aztán ismét találkozott a tekintetünk Baby-vel.

Megbeszéltük, hogy koccolunk, mielőtt tényleg belép Poirot.

- Hát nagyon szépen köszönjük ezt a remek estét, de nekünk most már mennünk kell! 

- Hová siettek?! Csak nincs valami baj! 

- Dehogy… Csak még van egy jelenésünk… őőő… egy szülinapi buliba be kell köszönnünk.

Ekkor előlépett Peterson:

- Veletek tarthatok?

Hát nem volt szívem otthagyni…

- Persze, gyere!

Ki’csaj: - És én!

(Baszki.) 

- Gyere te is.

Ekkor Milf mint anyatigris:

- Jaj! De Petersonra ki fog vigyázni??? És ha valami baja esik?

- Péter 24 éves orvostanhallgató. Nagyváradon egyedül él… Majd visszavarrja magának, ha úgy van.

(senki sem nevetett)

-Anya, nem lesz gond!

Milf közelebb lépett hozzám:

- Ígérd, meg hogy vigyázol rá! Neki rajta kell lennie a reggeli gépen, ami repül Osloba!

- Ígérem.(?)

Petersont megdobták egy húszassal. És már a villamoson robogtunk Szatyorba.

Én a helyhez öltöztem, legalábbis a kiegészítőkkel. Leszartam, mert már láttam az est végét.

Narrátor: - De még mindig messze volt a vége.

Ott beavattam mindenkit, hogy kurvára nem lesz szülinapi buli, ez persze nem lepett meg senkit.

Peterson rendelt egy kört majd vad telefonálgatásba kezdett.

- Itt a TAXI! Öltözzetek!

- Nebasz, hová megyünk?!

- Hát a Gozsduba!

…

Az az elbaszott vurstli…

Én imádom Budapestet. Éltem pár helyen, a világban, Budapest valahogy más. Hát nem töklétes persze, de minden este tele van programokkal. Városliget, Margitsziget, és vagy 1000 kocsma.

De a Gozsdu??? Az a tökrészeg britek játszótere.

- Jajhát ugyan, iszunk valamit és megyünk! Ti is arra laktok.

Összenéztünk, telepátia: -oké

Tömegben a szatyraimmal ott is jól mutattam, de legalább lassan mozogtam.

Találtunk egy krimót, beültünk és ittunk párat, ekkor végre Petersonnak hirtelen elhígultak a csontjai.

- Bármelyik csajt felszedem! mutass rá az egyikre!

- Őt!

És ő már rá is esett! Én kezdtem megint jól szórakozni, de megint le lettem baszva, most már két csaj által. A szemükkel felpofoztak, és utasítottak Peterson kimentésére.

Összeszedtem, kivittem és nekitámasztottam a falnak.

- Na Petikém, tudsz állni?

- Jah.

- Szuper! Na most visszamegyek a szatyraimért és a csajokért! Ne mozdulj, egy perc és itt vagyok! Oké?!

- Oké.

Kijöttünk, de Peti hűlt helyét találtuk. Ha az embernek már lopták el valamijét, valami értékeset, mondjuk a kocsiját, akkor még az is átfut az agyán, hogy nem ott parkolt, vagy hogy nem is kocsival jött, pedig szorongatja közben a slusszkulcsot.

Hát én is így voltam vele. Lehet, hogy nem is ezen az ajtón jöttünk ki.

De nem. Eltűnt ez a fasz. Én meg megesküdtem, hogy vigyázok rá. Mi lesz, ha a család orvos reménysége kinyuvad??

Hogy gyorsabb legyek, leraktam a súlyokat.

Az összes kocsmát wc-stül körbejártam a Gozsduban, persze sehol nem találtam. Visszamentem a start pontra.

Megszólalt Kis’csaj:

- Petersonnak van itt egy lakása.

- És ezt most mondod??

- Hát ő a sotéra járt, és vettek neki egy lakást csak közben elbocsájtották. Én is laktam ott.

(Istenem, ez a család… )

- Oké, hát menjünk oda.

150 egész méterre megálltunk egy kapualjban. Csöngetünk, senki sem veszi fel. Én már ott voltam, hogy rendőrség, szülőknek telefon, és elhagyom az országot.

A sarkon befordult Peterson, sarkában egy párral.

- Hát nagyon köszi, hogy hazahoztátok, igazán rendes dolog!

Nagyon kulturáltan megszólalt a csávó:

- Peti vett tőlünk valamit, de még sajnos nem fizette ki.

- Oh, hát ismeritek? És mit vett? (Peterson persze a világáról sem tudott)

- Egy kólát.

(mi a faszom az a kóla… kóla 300 Ft, egy coca kóla. Várjunk csak! … Baszki! Coca…)

- Petikém! Add vissza szépen.- Elkezdtem áttúrni a zsebeit.

- Felesleges, már bevette.

Leraktam a szatyrokat, és nyúltam a pénztárcámért.

- És mennyivel tartozik ez a kis buzi?

- Még 18 ezerrel.

Visszatoltam tárcám.

Gondolatom: - Petikém most, nagyon rábasztál. Fizetsz a veséddel, vagy nem tudom.

- Hát akkor nézzük, mennyi van nála. - Egy darab pénz volt benne. Egy darab 1000 norvég koronás.

-Ez elég?

Peti, megszólalt:

- Ti jöttök még pééézzzzel.

- Peti, baszki! Talán nem ez a legalkalmasabb pillanat tisztázni a norvég valuta árfolyamot..

Kifizetettem a dealereket, elkaptam Peti grabancát és bevágtam a liftbe. Tudtam, hogy egy részeg betépett agy nem a legjobb táptalaj kioktatásra, de azért beleüvöltettem az arcába, hogy egy semmilyen ember, egy elkényeztetett kis pöcs, aki megérdemelte volna, hogy egy dealer kitapossa a kis belét. Majd megmutattam neki az ablakot, hogy szerintem azon kellene kiugornia, hogy segítsen a világon.

Ki’csaj és Baby közbeléptek és vízszintesbe helyezték.

Ki’csaj ott maradt vele, és hát úgy simogatta Peterson kis homlokát…. nem a tipikus unokatesós nézéssel,

de nekem már elegem volt a felső 10 ezer szarságaiból.

Hazaértünk végre, a szar, picsányi garzonba. Leraktam a kaja béklyókat, és nagyon rossz érzésekkel feküdtem le.

Aztán megölelt Baby.

Gondolatom: - A világ leggazdagabb embere vagyok.

Az idei, 2020-as karácsony gyengének ígérkezik: valószínűleg egyedül kényszer-nyugiban, besörözve filmezni fogok. Hát jó kis kilátások, de volt, hogy kicsit túltoltuk.

...

Pár éve történt, december 24 plusz egy-két nap volt a dátum. Családlátogatás, ebéd. De level 8, mert az akkori barátnőm családjához voltunk hivatalosak.

Akkoriban a hatkerben éldegéltünk egy bruttó 18 négyzetméteres albiban, az úticél pedig Gazdagrét vagy, ahogy a helyiek hívják, Richfield.

Persze kapkodás, késés, ajándékok, szatyrok, hajmosás, háromszori átöltözés stb stb.

Odaértünk, és relatíve rendben zajlottak a dolgok… így is mi voltuk az elsők, aztán megérkezett a többi családtag… De így rendesen, összejöttek, mint az orgonasíp. A két kis égetnivaló kölöktől a veteránokig az egész család meg én.

Nekem nincs nagy problémám az ilyen helyzetekkel, mert jól oldódom társaságban, no meg alkoholban.

Lement az ebéd… kávé. Sztoritájm. Anekdotázás. A buli a tetőfokára hágott, mikor a dédi már kezdett az üveg bikavér vége felé érni, és nagyon aranyosan hülyeségeket beszélni. Én még töltöttem neki, de az exem, Baby már csúnyán nézett…

Összenéztünk, és megbeszéltük, telepatikusan, hogy lassan letiplizünk.

Megcsörrent a vonalas (!) telefon.

Meg lettünk hívva egy másik partiba, kávézni. A menekülési terv ugrott. Elmagyarázták a rokoni fokokat, de ha fejemhez pisztolyt tartanának se tudnám visszamondani.

Hát menjünk. Kocsi, BKV… és azon kapom magam, hogy Déli előtti parkon caflatunk át a Budavár irányába. Hogy ne tudjak elszaladni, a biztonság kedvéért kisúlyoztak két csíkos szatyornyi kajával. Leves, tört krumpli, kacsacomb, lilakáposzta meg süti, de mindenből hat főre.

Egy bérház harmadik emeletén az ajtó előtt gyülekeztünk, majd ajtót nyitott egy milf és megszólalt, Kiszel Tündi hangon, erőltetett arisztokrata akcentussal. Megpróbálom még egyszer:

Amerikai mosoly, és óvó néni üdvözlés:

- Szervusztok! Köszöntök mindenkit szerény hajlékunkban!

Bent, egy afféle Csengetett mylord hangulat fogadott.

Azt, hogy a két családnak mi köze volt egymáshoz, mint már írtam nem tudom, de a benti keménymagot összeraktam.

Queen: öreglány, a lakás tulajdonosa, igazi arisztokrata akcentussal.

Milf: a lánya, aki fogadott minket

Viking: norvég faszi, a Milf férje. Egy ily kétméteres szakálas nagy ogre testű ember volt, vörös vigyorgó fejjel, mert mint kiderült ő whisky-t reggelizett.

Peterson: a medikushallgató, Milf és Viking szerelem gyereke.

Ki’csaj: valami sokadik uncsitesó.

A lakás ingóságaiból szerintem még két lakás kijöhetett volna, ott a Budavár aljában. Mindenki ki volt öltözve szépen, zakó, estélyi, én meg csak a szebbik pulcsimat vettem fel.

Töltöttek egy whisky-t meg a Peterson fiú szerzett nekem sört, és látszott, hogy hiányolja a korosztályát, hát dumálni kezdtünk. Kipuhatolta, hogy mi nem maradnánk túl sokáig, és talán beugrunk hazafele valahova egy sörre.

Csilingelés

Milf kopácsolt az ezüstkanállal az ólomkristályon:

Na ez meg egy ilyen Poirot -os kép volt, a gyilkosság előtti, ál happy hangulat.

Majd belekezdett:

„..Még egyszer üdvözlök minden kedves vendéget itt nálunk és köszönöm, hogy elfogadtátok ily késői invitálásunkat, e szerény kis partinkba!

Most már elmondhatom, hogy karácsony alkalmából egy kis meglepetéssel készültünk, nem csupán kávéval süteménnyel, hanem számos ételkülönlegességgel kedveskedünk nektek.

(kis szünet - gondolom tapsra várt, de csak tücsökciripelés)

A férjem révén norvég gasztronómiai élmények várnak rátok a tálalószobában. Repülővel hozattunk háromféle lazacból, de aki nem kedvelné a halat, találtok libamájat, kéksajtot és kaviárt.

A magyar konyhát is megtisztelvén, tradicionálisan elkészített göngyölt káposzta is szervírozásra kerül… „

Na, akkor áttért a borokra, én meg kikapcsoltam. Láttam nincs más választásunk: együnk.

Megmondom a frankót, én már töltött-káposztát könnyeztem, így rámentem ezekre a gúrmé cuccokra, ha már homár (homár nem volt, pedig megpiszkáltam volna a kandalló piszkavasával)

A felsoroltak nem mondtak semmit számomra, ilyeneket azelőtt soha nem ettem…

Viking a pultban meglátott, már vigyorgott:

- Rajtad látszik, hogy éhes vagy! – a kistányéromat elkommunizálta és teleszedett egy nagy tányért mindből.

Én hiába szabadkoztam, hogy 3 napja eszek, és köszönöm, én csak úgy kóstolgatnék.

Leszarta. Szerintem ismerjük a típust. Nagymamám is mindig mondta ilyen vasárnapi családi ebéden:

- Jóllaktál! Egyél még! – és kérés nélkül szedett még egy púpostányér nokedlit pörkölttel, kirántott húságyra.

Kerestem egy nagy szobanövényt és finoman a virágföldbe harmadoltam az adagomat, aztán nekiláttam a maradéknak.

Nézzük ezt a lazacot… olyan mint valami halszagú párizsi. Finom volt, baromi tömény.

Rámentem a libamájra. Én a májat csak kenőmájas formában szeretem, de kiskölök koromban láttam nagymutert kacsát tömni, pont ilyesmi máj céljából. Gondoltam, ha már ennyit pepecselnek vele és arany árban van, csak tud valamit.

Nem emlékszem az ízére, de valahogy nem estem hanyatt tőle. Valahogy nem éreztem azt a „hol voltál eddig az életemből” érzést, mint mikor először ettem gyors-t.

Na, még egy darabig küzdöttem ezekkel a sznob tápanyagokkal, de végül minden a virágföldbe került.

Mindeni megvacsorázott. Én meg mászkáltam, beszélgettem egy kicsit a Queen-nel is. Lecsekkolt kivagyok, mi vagyok, (kinek vagyok a jobbágya), de belőle folyamatosan dőltek a poénok. Sztorizgatott, és úgy beszélt mondjuk Darvas Ivánról mintha világi cimborák lettek volna. Jó volt hallgatni.

Aztán elkapott a Viking. A hatalmas karjával a hóna alá vett. Azt hittem megtalálta lazacát a földben, ezért gyorsan meséltem neki egy viccet. Kiröhögte magát majd elrángatott, mert ő csak ivócimborát keresett. Kérdezte milyen whiskey-t iszok.

- Ilyen füstöset, (de azt az egyet két órája). - kivette a kezemből, beleszagolt és kiöntötte a szőnyegre.

- Nehogy már ezt a szart idd! Hoztam rendeset!

Előkapott egy díszdobozt, amit nem kinyitott, széterőszakolt. Történetesen a whiskey-hez sem értek, de láthatóan egy olyan üvegnek tekerte ki a nyakát, amit halandó ember csak a nem létező unokája diplomaosztójára tartogat.

Töltött - persze tele. Baby és Anya arcára kiült a rémület mikor meglátott 2 deci töménnyel.

Azt azért már tényleg nem volt pofám a fikusznak adni, így négyen ittuk meg: Baby, Ki’csaj, Peterson, meg én.

A lelki szemeim előtt láttam már magunkat, ahogy caflatunk haza a kutyaszaros Szondi utcán, kezemben a csíkos szatyrokkal, bejgli- és enyhe alkoholmérgezéssel, és kiüresedett tekintettel…

Narrátor: - Ők nem tudhatták, de az éjjeli ámokfutás, még el se kezdődött.

Folyt. köv.

-Mit keresek én itt???

Ezt a kérdés tettem fel magamnak, az Isten tudja hányadik Wizz Air félmaraton „rajtrácsán”, az öt és félpercesek között, körülvéve Rubint Rékákkal, meg Delta-Matyikkal, az Unicumos pólómban. Közben egy liba vinnyogott valami nagyon igénytelen tucc-tucc-ra:

-Ezaaaz mindjárt start! Megcsináljátok! wuhhúúú! Ezaaaz! Gyerünk! (végtelenítve)

Én meg csak:

Próbáltam magamban tartani a sietve bedöntött kávémat. A kávémat, ami a reggelim, a reggeli energia shake-m, a vitaminom, és egyetlen folyadékbevitelem volt az utóbbi pár órában, ami nem tartalmazott alkoholt.

…

Szoktam futni. Ebben nincs is semmi különleges. Egy nap kábé mindenki rádöbben, aki irodaszökevény életmódot folytat Pöst-Budán, hogy ha nem akar krinolin combokat, bojler testet, légszomjat a lépcsőn, és párt is szeretne magának, az kiűzi magát egy parkba Rocky-sat játszani.

Én is beálltam a sorba. Van egy full topis szerelésem, amit zenehallgatással kompenzálok. Azt addig hangosítom, hogy ne halljam a sípoló tüdőmet. Nem vagyok az az elvetemült, aki hóban-fagyban küldetéstudattal küzd az elemekkel. Talán azért, mert nincs is bennem bizonyítási vágy, mint azokban, akiket soha nem dicsértek meg a szüleik, hiába hordták haza tonna szám a jutalomkönyveket az évzáróról. Nem is bírom az ilyen arcokat.

Más világ vagyunk. Ők a decathlon-ban töltik a szombat estét, és válogatnak a sportzoknik között, otthon meg azon agyalnak vajon milyen táplálék kiegészítő dukál a rukkola - lenmagliszt diétához, miközben én egy koncerten vedelek.

Szigorúan egészségügyi célokból futkosok…

Aztán mégis csak felrugódnak az elvek. Igen. Nő ügy.

…

9 hónappal korábban, 20XX.12.31-én 18 óra körül elkezdtem agyalni, hova kéne menni, szilveszterezni. Tudom, a csajok már novemberben elkezdik nézegetni a ruhákat. Sajnos a haverjaim se különbek. Hova megyünk? Hányan megyünk? Hol alszunk? Mikor eszünk? Mit eszünk? Mikor eszünk megint?...

Nekem a szilveszter olyan, mint bármelyik buli-nap. Van, hogy jól sikerül, van, hogy nem, de nem görcsölök rajta.

Fárasztó is terelgetni őket. Mintha 5 évesekkel lennék:

-Ne ülj le! –Ne vedd a szádba! – Ne barátkozz vele! – Ne menj ki a hidegbe! – Idd meg, jót fog tenni! - Ne sírj miatta! – Edd meg szépen a gyros-odat!

Ezért, ha épp szingliként ér az évvége, egyedül mozgok, és megyek a flow-val.

Megláttam az Instant előtti sor.

-Random Tripre már nem jutok be.

Telefon, események:

-Dürer Kert! Ez az! 

-Jah, nem az! valami rave buli…

-A38 Péterfy Bori. Ez jó lesz!

Mire odaértem már kb. vége volt.

-Na bassza meg! Sas kabaré az mégsem út az Újévbe!

Telefon újra:

-Tankcsapda! Barba Negra!

Hála az új technológiának, mindenre lehet jegyet szerezni, akár az utolsó utáni pillanatban is. Hiába a hatszoros túljelentkezés.

A koncert nem volt rossz, hozták a kötelezőt. Találkoztam ismerősökkel, és átcsusszantam az Újévbe. After is jó volt, főleg mikor két csajt szólítottam fel ivászatra, hiszen szilveszter van!

Jäger-sör kombóval mérgeztük magunkat. Klasszikus. Kicsit idősebbek voltak, de nagyon jófejek. Gondoltam legjobb lenne mindkettőt hazavinni. (Álmos ovis triciklivel álmodik.)

Úgy tűnt, talán összejön. Pedig még egy tagbaszakadt, hányásszagú, rocker csávó meg is akart lincselni, mert mi az, hogy én (az utolsó) két csajt stoppolok. Szerencsére már totál el volt készülve:

-Jaj haver, ne feszülj. Tanulj! BÚÉK! Itt a söröm.

Igen, én már előre ittam a „bőrökre”. Biztos voltam benne, hogy nálam fejezzük be az estet. Úgy vonultam ki a két nővel, mint valami chicago-i strici, a lányok jobb és bal karomba kapaszkodva.

Aztán hiba csúszott a gépezetbe:

-Valahova ide dugtuk! 

-De mit? 

-Itt kell lennie! 

-De minek??

Egy össze-vissza hugyozott bokor aljáról kihúztak egy fél literes kólás üveget, ami még majd’ félig volt átlátszó folyadékkal. Mind tudjuk mit jelent ez Magyarországon…

Ezt most megisszuk! (bokorszaggató volt)

-Igyuk meg nálam, 10 perc séta.

-Nemnem. Aludj nálunk!

0,6 másodperc hezitálás után: 

-Oké. De hol laktok? 

-Csak gyere!

Szerémin jött egy villamos. 41-es, amit máig nem értek mit keresett az 1-es vonalán.

-Ez az, futás!

Elcsíptük. A villamoson folytatódott a jó hangulat, de eltelt vagy húsz perc:

-Ti amúgy hol a picsába laktok??

-Kispesten!

-Ez már köbö Budafok lehet.

-Nabazzmeg!

Erdő szélén vártuk a villamost visszafele. Taxit esélytelen szilveszter éjjel. Kiugráltam random autók elé pénzt lobogtatva, hogy vigyenek haza, de hiába.

Mire visszaértünk a „startpontra” kiment mindenkiből a "varázs”, vagy bement. Elhígultak a csontok… Az a rohadék pálesz, meg a – bocsánat, de - a női navigáció… Látszott mindenkin, hogy csak egy baszogatás nélküli, nyugodt hányásra vágyik.

-Csajok én megyek haza, elkészültem.

-Ok. Bújék.

Facebook-on megtaláltuk egymást, tisztáztunk mindent, de érdeklődés hiányában abba is maradt a kommunikáció.

…

Egyszer csak rám írt Babyke:

-Szia! Látom szoktál futni, és az a helyzet hogy a Barátném lemondta a futóversenyt, és keresek valakit, aki beugrana helyette; (oh hát hogyne! :D) volna kedved?

0,3 másodperc hezitálás után:

-Naná!

Találkoztunk az előestén, egy hozzá elég közeli, viszont hozzám egy kurvára nem túl közeli parkban. Bringával mentem, és vittem két-két sört. Bevallom én nem futásra készültem. Ő is hozott két-két sört. (Ezek szerint ő se.) Belecsöppentünk egy MulaT’ságba, szó szerint. Valami városi falunap volt. Tudom képzavar, de Edda tribute (!) volt az est fő attrakciója, amit a helyi polgi konferált be.

Elfogyott minden, pedig vettünk is hozzá.

-Te úgy is tök messze laksz, és bringával vagy, és késő is van, aludj nálam.

gondolatom: -YES!!!

-Köszi, ez jó ötlet!

Én már megint nyeregben éreztem magam. 1 körül értünk a lakására.

-Nálunk úgy szokás, hogy a vendéget megkínáljuk egy pálinkával.

gondolatom: -hohóó ebből nem lesz futkorászás, hanem max. fél 12-kor egy rántottázás! :D

-Én hagyománytisztelő ember vagyok. Legyen! (ugyanaz a bokorszaggató! alig bírtam lent tartani)

Eltűnt a fürdőben! Majd kijött pizsiben, ágyneművel.

-Te itt fogsz aludni a kanapén! 5:30kor kelünk, hogy hazaérj átöltözni a versenyre!

-Nem lehetne skippelni ezt a futkosóverseny dolgot??!!

-Nem nem! Ez fontos. Te kezded az Info parknál… 14 kmnél váltalak.

-Ácsi! A félmaraton nem 21 km? Annak a fele meg 10,5 km?

-Ez igaz, de nincs a felénél váltó pont, harmadolva van. Sokan hármas csapatban futják

gondolatom: nabazzdmeg…

És lebaszta a villanyt.

-jó éjt!

-neked is… (bazdmeg)

…

40 percet bicajoztam a zergebaszó hidegben, hajnalban (vasárnap!). Még homályosan láttam mikor hazaértem.

Megláttam a kávéfőzőt, és örömkönnyek csordultak ki. 5 perces zuhany alatt le is főtt.

Extra küldetésként megkaptam, hogy vegyem át a rajtcsomagot. Én hülye, még siettem is!

Lefutottam. Utána egy órát haldokoltam a Margit-szigeten.

Azon agyaltam, vajon Isten a kicsit „bűnösebb” gondolatokért is leckéztet? Pedig én csak egy triciklit akartam, de beértem volna a felével is.