Szerintem ez az első, valamennyire közhasznú írásom. Ha elolvasod, talán egy szép napon életet menthetsz, és még csak szupererő sem kell hozzá.

Van egy barátom, aki egyszer csak 18 évesen cukorbeteg lett. Természetesen nem Diabétonak hívják, de ő is imádja a Family Guy ezen jelenetét:

Szóval aznap nem jött suliba és kiderült, hogy egy darabig nem is jön, mert épp a kórházban állítják be a cukrát. Már nem emlékszem miért ment dokihoz, de az megvan, hogy vérvétel előtt bevert egy üveg kólát, majd mértek nála egy rekord közeli cukorszintet.

Mindenki megijedt, és nagyon sajnáltuk. Önszerveződéssel el is mentük meglátogatni a kórházba, és próbáltunk lelket önteni belé.

Átállt gyorsan egy másik életre, amit ez megkövetel, és egy év után már fel sem tűnt, hogy folyton szurkálja magát, mint egy hernyófüggő.

Amúgy ha idetennék egy csoportképet, hogy jelöld meg, ki a beteg, rá nem bökne senki.

Igazi kis delta-matyi, tinder-pozitív csávó. Sokat sportol, és programozóként egész jól eléldegél.

…

Szülővároskám egyik specialitása a pince buli. Az ország legtrébb borvidékén élünk. A lokál patrióták persze most máglyára vetnének, miután lopótökbe szívták a vérem, aztán lepréselnének, de még így is jobb bor lennék, mint amit ott megtermelnek. Tény, hogy bazi sok pince van egy kupacon, de a mennyiség nem garantál sajnos minőséget. Nem vagyok gurmé. Nagyon nem. Egy sommelier áradozása nekem semmit nem mond, de még nem ittál szar bort, ha nálunk nem ittál… Pedig bejáratos vagyok, voltam a legjobb pinyókba is, és én azokat is kóstoltam, amik nem eladásra mentek. Igen, amíg van lószar, addig van veréb is.

Persze ha már csinálnak valami emberi fogyasztásra alkalmatlan terméket, miért állnának meg a bornál? Hiszen más sincs nálunk, csak szilvafa…

Ezért én rutinosan sört vittem az ilyen bulikba, amiért el kellett tűrni pár "haza szégyene” szintű beszólást, de én akkor sem voltam hajlandó megvakulni…

Egy ilyen bulin valahol a „hegyen” (domborzati térkép nem jelöl semmit!)) szartunk be egyszer rendesen. Jó idő volt, kerti partinak indult. Iszogattunk, de még a parti elején voltunk. Egyszer csak jött valaki elsápadva, hogy nagy gáz van.

- Diabeto elkészült, de nagyon!

-Azt meg hogy csinálta, egy órája érkeztünk!

-Nem tudom, de gyere.

Történetesen orvos se vagyok, de nem jött ki a matek. 

-Mit ivott?

-2 whiskyt light kólával.

-Fúj! Hogy tudja azt a füstös szart meginni?!

Kérdezgettem, pofozgattam, de annyira volt képben, mint akit leszedáltak, miután elvégezték rajta a lobotómiát.

-Talán a cukrával van valami… mérjük meg!

-Áhh! Én meg nem szúrom.

-Add ide, majd én megbököm! Úgyse segített a töri témazárón!

1.9

Nem jó, de nem is kritikus. Már ha tudnánk, hogy mennyit kéne mérni. (Akkor még nem volt okosteló) 

-Várj csak, itt van a dobozon 5.8 a jó.

-Oké, de mi? méter? Liter?

Megint gondolkodtam. Hát 30 körülivel még flangált az orvoshoz, meg laborba, meg suliba, szerintem nem tudjuk túladagolni.

Volt más koktél is. Vodkanarancs, szóval volt narancslé. Azt felütöttem 3 evőkanál cukorral. A bogárnak az Edgar öltönyben biztos bejött volna.

-Ezt döntsd be szépen!

Kurva szar lehetett, de nem ellenkezett (nagyon).

Persze nem történt semmi változás. Hát akkor hívjunk mentőt. Jó, de mi a cím? Ez a környék olyan, mint valami olasz városka zegzugos, szűk sikátoros, zsákutcás óvárosi része, csak nincsenek jó borok, meg olaszok, és sokkal rondábban.

Van ott egy tér, ami csak 500 méterre volt tőlünk. Oda hívtam az emergency-t.

-No, már csak el kell menni odáig.

Filmeken felkapják a sérülteket, kiszaladnak velük a csatatérről. Ekkor tudtam meg, hogy kamu az egész! Vidéki gyerekek voltunk, és nem voltunk rossz kondiban, de nem bírtuk felállítani se. Elhagyta magát, mint egy halott ember.

Szerencsétlenkedtünk már vagy 10 perce, de 50 métert, ha haladtunk vele.

-Ez így nem lesz jó! Kurva nehéz. Kéne keresni egy talicskát.

(nem volt)

Aztán megjött a megoldás. Gólya-visziben felkaptuk és elvittük a kimentési ponthoz. Hasznos tudás ez is, a faszom se gondolta volna. Fél óra múlva se híre se hamva a segítségnek, ezért felhívtam Fateromat, hogy gáz van. Kéne egy fuvar. Nem kérdezett sokat, nem is morgott. Tudta, hogy tényleg csak akkor hívom, ha nagyon megállt a tudomány.

Ahogy leraktam a telefont, hívhattam is az öreget hogy akció lefújva. Megjelent egy ügyeletes Suzuki Ignác, ami ugye kurvára nem mentő.

Komótosan odasétáltak majd hosszas látszattevékenység következett: 

-Mit ivott?

-Hány éves? 

-Mi a kedvenc színe? Melyik a kedvenc Star Wars része?

Nem értettem miért nem történik semmi. Velem megmérették a cukrát is!

-Jó hülye, hogy cukros és piál!

-Majd elmondjuk neki ha magához tér, de nem kéne megvizsgálni?

Aztán leesett a tantusz, és egy kétezrest (és ezzel minden vagyonomat) csúsztattam a táskájukba.

Ez egy kicsit megolajozta a dolgot, és kapott egy szurit.

-No legények! Várjátok meg, hogy jobban legyen, és kísérjétek haza. Na szevasztok!

Ez volt ám a segítség…

Egy óra múlva kezdett magához térni, majd még egy óra múlva elindultunk haza, de már a lábán. Totál kitisztult, de semmire sem emlékezett.

Nem szeretek általánosítani. Az ügyeletesekkel kapcsolatban valószínűleg simán csak kifogtunk két méretes faszfejet, de ha ezt olvassa valaki egészségügyes, akkor volna nekik egy apró javaslatom.

Tudom én, hogy éveken át, nap mint nap látod a szart. Védekezésképpen kialakít az ember magában egyfajta apátiát, hogy el tudja viselni a hétköznapokat. De könyörgöm, mi nem látunk ilyet nap mint nap! El kell mondani a hülyéknek, tehát nekünk, hogy mi az ábra, mit tegyünk, vagy ne tegyünk, mert amellett, hogy tök dilettánsak vagyunk, még be is vagyunk szarva.

Az, hogy miért jött fel a sztori? 2020-nak még volt egy utolsó odabaszása. Kvázi az egész megismétlődött.

Nem én találtam meg. Mire szóltak nekem, már zuhanyoztatták csórikámat, hogy magához térjen. Szerencsére beugrott minden, ami vagy 15 éve történt, a „hegyen”. Egy pohár kóla meg egy marék szőlőcukor egész gyorsan helyre kapta. Felmerülhet, hogy Diabeto felelőtlen. Nem az, csak emberből van, és kicsit túltolta az inzulint. Ennyi.

Apró dolog, de hasznos „tudás” ez. Kár hogy a suliban még mindig hasznosabb tudásnak számít a háromjegyűvel való osztás, mint egy kis elsősegély okítás…