Néha, amikor már lelkileg nem tudom feldolgozni a világ abszurditását (mondjuk ki, ..szságát) és érzem, hogy kezdek túl csordulni, na akkor bemenekülök egy gondolat világba.
Ez egy alternatív jelen apróbb módosításokkal a valósághoz képest. Igazából abban különbözik ettől, hogy több dolog, momentum történik a reális valószínűség szerint. Na hogy világosabb legyen, abban a világban 11 szer nem lehet 1-est dobni a kockával, csak 2-3 szor.
Abban a világban, életem 3-4 nagy szerelme közül az egyik végül mellettem tette le a voksot.
Nem könnyű az élet ott se, csak valahogy nem ennyire reményvesztett.
Szóval semmi extra. Így nézne ki egy napom:
***
Péntek este 10 és én „hogy a répába kell lerakni a térkövet” című videókat nézegetek a neten.
Számolgatom a négyzetmétereket, és persze megy a két szám összeszorzása, csak a szemnek nem hiszek…
- beton is kell alá… Szuper!
- De melyik haveromnak van betonkeverője?
- és kinek van utánfutója?
A számok szép nagyok, de benne vagyok a hintába. Kis szar ház, rajta 15 év hitel, de legalább az önrészt össze tudtuk tenni. A kocsit is át kell tolni még a vizsgán. Vicces, az is 15 éves. Hamarosan kapok egy céges kocsit. Ez a kedvenc autó márkám. Csak addig bírja még ki.
A motoromat 1 éve árulom, de nem megy el. Azért nem megy el, mert igazából kurvára nem akarom eladni, ezért túláraztam. De az anyósomék így legalább nem baszogatnak miatta…
Ja a feleségem és a két kölök már alszik. Legalábbis remélem. Na megyek én is… A feleségem két napja duzzog valamiért. Már csak az a kérdés, hogy mit tettem, vagy nem tettem?
Szombat reggel 11-re szét van borítva a fűnyíró, mert nem indul az a szar.
Fateromtól kaptam, ő meg a sógoroktól vette shillingért. Vízkáros volt, de úgy néz ki mintha Noé ideiében érhette volna az az áradás.
Felhívom Fatert, mert elfogyott a türelem. Kicsit dumálunk, persze röhög rajtam, és ad egy két tippet. Többek között, hogy dobjam ki.
Délre összeáll. Na ekkor lövi be a műhelyemnek csúfolt viskó ablakát a kis fiam, a múlthét végén közösen barkácsolt csúzlijával.
- Bassza meg a motor!!
- huu… hála az égnek, az megúszta!
A feleségem már üvölt a gyerekkel, a kislányom meg csak az ijedségtől.
Megnyugtatok mindenkit, hogy nem történt tragédia.
A feleségem velem morog, hogy én miért nem basztam le a gyereket. Megint ő a rossz zsaru.
Meg kell hagyni volt abban a lövésben kakaó. Én sem voltam jobb 7 évesen… Mint ez a kis Kázmér. Legalább nem telefont tapizza.
- Nyugi Baby! délután tartok egy kis fegyverhasználati továbbképzést és lőgyakorlatot. Amúgy elárulod végre a további bűneimet, mert az hogy van az tuti?
- Semmi bajom.
- Na?!
- Hát hogy nem mondod mostanában hogy szép vagyok.
- Igen, de azt is kérted tőlem, hogy mindig legyek veled őszinte.
- Hogy te mekkora BUNKÓ vagy!
Na ekkor elkapom:
- Tudod hogy én vagyok a legszerencsésebb pali ezen a Földnevű bolygón, hogy ilyen dögös kis MILF-em van nekem itthon?!
- Tuuudomm!
Majd halkan ezt dudolom neki:
(anno erre lötyögtünk összeborulva mikor megismerkedtünk)
És lassúzom-unk-nék ,de látom hogy baja van még.
- Na gyerünk! Mond ki! Mond ki hogy büdös a lábam!
- Hülye.
- PLEASE!!!
- Oké. Szóval kedden a lidlben voltam és…
- És mi???
- Hát… Beszóltak.
- Micsoda?
- Beszólt egy csávó.
- Mit?
- Hát hogy hülyén parkoltam, és hogy… hogy álljál már beljebb te dudaorrú!
Hát nem bírtam ki röhögés nélkül, de ő már bőg.
- De neked nincs is duda orrod! – vígasztalom, kétszer megnyomom az orrát közben (TŰTŰŰŰ)
Na végre röhög ő is, meg bőg is, de végre kijött belőle. Nekem is könnyebb lett a lelkem.
- Mint szólnál ha most én főznék? Pizza oké?
- oké.
Amíg megjön a kaja, addig pont lenyírom a füvet, meg az üveget is összeszedem.
Ebéd, alvás. A kicsinek még kell. A csúzli harcos valami mesét bámul bekajálva. Múltkor a fáról esett le. Megállt bennem az ütő, de megúszta egy púppal. Mióta brigázik folyton körbe van verve, pont mint a feleségem kocsija.
Délután 4
- Megígérted, hogy elviszed őket fagyizni!
- Én tettem volna ilyen felelőtlen ígéreteket? Hát jó pont kezdtem volna mosogatni, de ám legyen!
Terelem őket a járdán. A kicsi eltanyál a nyuszimotorral, és plezúros térdel üvölt.
felkapom:
- Drága kis mucika, hát semmi baj. Adok rá neked gyógy puszit! Nézd egy mókus!
(hát kurvára nincs ott mókus, de a bőgést elvágták, de még 5-6 percig fürkésszük a semmit.)
Kikérem a fagyikat és röhögök az áron. De ez van. (ebben az univerzumban is magas az infláció) A pici kettőt lép és elejti. Bőgés. De én rutinosan újra rendelem azt színes tutti-fruttis, hupikék gombócát.
- Este nincs kedved grillezni?
- ???
- Áthívhatnánk a Komámékat. A kölkök legalább lefárasztják egymást.
- Be fogtok rúgni?
- hát, nincs kizárva.
- jaj…oké… legyen.
7-re jönnek dumálunk elvagyunk. Második unikum sör után már ölelgetjük egymást.
- Ezek megint buzira itták magukat.
- Nincs abban semmi! … Te vagy a kedvenc utánfutóval, és betonkeverővel rendelkező barátom!
Mindenki mesél az utóbbi 2-3 hétről. Éjfél körül indulnak haza. A kölkök, be voltak pörögve, de már kidőltek 10-kor.
Zuhany, majd vízszintesbe. Ölelgetem a kis dudaorrúmat.
…
A valóságban ők nem léteznek; se a házunk hitellel; se a szar fűnyíróval. Apámat se lehet büntetlenül felhívni, mert akkor egy hétig vezekelnie kell az alkesz anyának a hívás miatt.
35 évesen talán még nem lenne ez telesen ördögtől való, hogy reális legyen, csak ebben a világban lehet 11szer is 1-est dobni.
Legalábbis nekem sikerült. Csak tavaly csak háromszor basztak át a munkahelyeimen. Igen, több is volt mert már egyáltalán nem tolerálom az ilyen húzásokat, és inkább elmentem tervezőmérnökként, egy dzsuvás építkezésre lapátolni.
És ugyanígy nőkkel.
Biztos tudhatok én is valamit, csak talán az a különbség, hogy ha én ma azt mondom kék, akkor az nem lesz másnap piros. ha azt mondom szeretlek, nekem az még jelent valami, és úgy is gondolom.
Többször a kapujában voltam már ennek a fura kis idillnek. de amikor tényleg kezdettem elhinni lehetséges lesz BUMM:
szakítás a semmiért, kirúgunk mert CSAK, kitagadunk mert én iszok, bezárunk mert te egészséges vagy, átbaszlak mert bízol bennem.
Persze, a valóságban olyan dolgok történtek velem földi halandó létemre, ami valószínűleg nem történt volna meg, ha mondjuk családom lett volna.
Például egész sokat ülhettem helikopterben, pedig se nem vagyok playmate, se nem politikus.
És talán pont itt a csavar az egészben. Hogy valóságosabb az alternatív jelnem mint az igazi amiben élek.
Itt ülök az albimba és lapátolnom a GDP-t, a sokadik gané cégnek, és morgok a tegnapi csaj miatt akivel bár többször leegyeztettük, megbeszéltük hogy 2:30 de végül CSAK elfejtette megírni, hogy nem jön el.
Aki ilyesmit megenged magának, hogy lehetne az én kis dudaorrú feleségem, két gyermek édesanya?
Én ideges, vagyok ha elkések a fodrásztól, pedig a nevén kívül semmit nem tudok róla és van belőle 6000 a városban, de ez a minimum, hívom azonnal, hogy itt állok a dugóban, és hogy ne haragudjon, hogy sietek, hogy bocs.
Ebben a vilgában egy ország bőg egy lelőtt farkas miatt kettő héten át, de hogy 10 ezrek halhatnak meg a szomszéd országban egy Bahmut-nak nevezett, városnak csúfolt romhalmazon, azt szemrebbenés nélkül tovább görgetik.
Sajnos egyre többet vagyok odaát.
Utolsó kommentek