Az idei, 2020-as karácsony gyengének ígérkezik: valószínűleg egyedül kényszer-nyugiban, besörözve filmezni fogok. Hát jó kis kilátások, de volt, hogy kicsit túltoltuk.

...

Pár éve történt, december 24 plusz egy-két nap volt a dátum. Családlátogatás, ebéd. De level 8, mert az akkori barátnőm családjához voltunk hivatalosak.

Akkoriban a hatkerben éldegéltünk egy bruttó 18 négyzetméteres albiban, az úticél pedig Gazdagrét vagy, ahogy a helyiek hívják, Richfield.

Persze kapkodás, késés, ajándékok, szatyrok, hajmosás, háromszori átöltözés stb stb.

Odaértünk, és relatíve rendben zajlottak a dolgok… így is mi voltuk az elsők, aztán megérkezett a többi családtag… De így rendesen, összejöttek, mint az orgonasíp. A két kis égetnivaló kölöktől a veteránokig az egész család meg én.

Nekem nincs nagy problémám az ilyen helyzetekkel, mert jól oldódom társaságban, no meg alkoholban.

Lement az ebéd… kávé. Sztoritájm. Anekdotázás. A buli a tetőfokára hágott, mikor a dédi már kezdett az üveg bikavér vége felé érni, és nagyon aranyosan hülyeségeket beszélni. Én még töltöttem neki, de az exem, Baby már csúnyán nézett…

Összenéztünk, és megbeszéltük, telepatikusan, hogy lassan letiplizünk.

Megcsörrent a vonalas (!) telefon.

Meg lettünk hívva egy másik partiba, kávézni. A menekülési terv ugrott. Elmagyarázták a rokoni fokokat, de ha fejemhez pisztolyt tartanának se tudnám visszamondani.

Hát menjünk. Kocsi, BKV… és azon kapom magam, hogy Déli előtti parkon caflatunk át a Budavár irányába. Hogy ne tudjak elszaladni, a biztonság kedvéért kisúlyoztak két csíkos szatyornyi kajával. Leves, tört krumpli, kacsacomb, lilakáposzta meg süti, de mindenből hat főre.

Egy bérház harmadik emeletén az ajtó előtt gyülekeztünk, majd ajtót nyitott egy milf és megszólalt, Kiszel Tündi hangon, erőltetett arisztokrata akcentussal. Megpróbálom még egyszer:

Amerikai mosoly, és óvó néni üdvözlés:

- Szervusztok! Köszöntök mindenkit szerény hajlékunkban!

Bent, egy afféle Csengetett mylord hangulat fogadott.

Azt, hogy a két családnak mi köze volt egymáshoz, mint már írtam nem tudom, de a benti keménymagot összeraktam.

Queen: öreglány, a lakás tulajdonosa, igazi arisztokrata akcentussal.

Milf: a lánya, aki fogadott minket

Viking: norvég faszi, a Milf férje. Egy ily kétméteres szakálas nagy ogre testű ember volt, vörös vigyorgó fejjel, mert mint kiderült ő whisky-t reggelizett.

Peterson: a medikushallgató, Milf és Viking szerelem gyereke.

Ki’csaj: valami sokadik uncsitesó.

A lakás ingóságaiból szerintem még két lakás kijöhetett volna, ott a Budavár aljában. Mindenki ki volt öltözve szépen, zakó, estélyi, én meg csak a szebbik pulcsimat vettem fel.

Töltöttek egy whisky-t meg a Peterson fiú szerzett nekem sört, és látszott, hogy hiányolja a korosztályát, hát dumálni kezdtünk. Kipuhatolta, hogy mi nem maradnánk túl sokáig, és talán beugrunk hazafele valahova egy sörre.

Csilingelés

Milf kopácsolt az ezüstkanállal az ólomkristályon:

Na ez meg egy ilyen Poirot -os kép volt, a gyilkosság előtti, ál happy hangulat.

Majd belekezdett:

„..Még egyszer üdvözlök minden kedves vendéget itt nálunk és köszönöm, hogy elfogadtátok ily késői invitálásunkat, e szerény kis partinkba!

Most már elmondhatom, hogy karácsony alkalmából egy kis meglepetéssel készültünk, nem csupán kávéval süteménnyel, hanem számos ételkülönlegességgel kedveskedünk nektek.

(kis szünet - gondolom tapsra várt, de csak tücsökciripelés)

A férjem révén norvég gasztronómiai élmények várnak rátok a tálalószobában. Repülővel hozattunk háromféle lazacból, de aki nem kedvelné a halat, találtok libamájat, kéksajtot és kaviárt.

A magyar konyhát is megtisztelvén, tradicionálisan elkészített göngyölt káposzta is szervírozásra kerül… „

Na, akkor áttért a borokra, én meg kikapcsoltam. Láttam nincs más választásunk: együnk.

Megmondom a frankót, én már töltött-káposztát könnyeztem, így rámentem ezekre a gúrmé cuccokra, ha már homár (homár nem volt, pedig megpiszkáltam volna a kandalló piszkavasával)

A felsoroltak nem mondtak semmit számomra, ilyeneket azelőtt soha nem ettem…

Viking a pultban meglátott, már vigyorgott:

- Rajtad látszik, hogy éhes vagy! – a kistányéromat elkommunizálta és teleszedett egy nagy tányért mindből.

Én hiába szabadkoztam, hogy 3 napja eszek, és köszönöm, én csak úgy kóstolgatnék.

Leszarta. Szerintem ismerjük a típust. Nagymamám is mindig mondta ilyen vasárnapi családi ebéden:

- Jóllaktál! Egyél még! – és kérés nélkül szedett még egy púpostányér nokedlit pörkölttel, kirántott húságyra.

Kerestem egy nagy szobanövényt és finoman a virágföldbe harmadoltam az adagomat, aztán nekiláttam a maradéknak.

Nézzük ezt a lazacot… olyan mint valami halszagú párizsi. Finom volt, baromi tömény.

Rámentem a libamájra. Én a májat csak kenőmájas formában szeretem, de kiskölök koromban láttam nagymutert kacsát tömni, pont ilyesmi máj céljából. Gondoltam, ha már ennyit pepecselnek vele és arany árban van, csak tud valamit.

Nem emlékszem az ízére, de valahogy nem estem hanyatt tőle. Valahogy nem éreztem azt a „hol voltál eddig az életemből” érzést, mint mikor először ettem gyors-t.

Na, még egy darabig küzdöttem ezekkel a sznob tápanyagokkal, de végül minden a virágföldbe került.

Mindeni megvacsorázott. Én meg mászkáltam, beszélgettem egy kicsit a Queen-nel is. Lecsekkolt kivagyok, mi vagyok, (kinek vagyok a jobbágya), de belőle folyamatosan dőltek a poénok. Sztorizgatott, és úgy beszélt mondjuk Darvas Ivánról mintha világi cimborák lettek volna. Jó volt hallgatni.

Aztán elkapott a Viking. A hatalmas karjával a hóna alá vett. Azt hittem megtalálta lazacát a földben, ezért gyorsan meséltem neki egy viccet. Kiröhögte magát majd elrángatott, mert ő csak ivócimborát keresett. Kérdezte milyen whiskey-t iszok.

- Ilyen füstöset, (de azt az egyet két órája). - kivette a kezemből, beleszagolt és kiöntötte a szőnyegre.

- Nehogy már ezt a szart idd! Hoztam rendeset!

Előkapott egy díszdobozt, amit nem kinyitott, széterőszakolt. Történetesen a whiskey-hez sem értek, de láthatóan egy olyan üvegnek tekerte ki a nyakát, amit halandó ember csak a nem létező unokája diplomaosztójára tartogat.

Töltött - persze tele. Baby és Anya arcára kiült a rémület mikor meglátott 2 deci töménnyel.

Azt azért már tényleg nem volt pofám a fikusznak adni, így négyen ittuk meg: Baby, Ki’csaj, Peterson, meg én.

A lelki szemeim előtt láttam már magunkat, ahogy caflatunk haza a kutyaszaros Szondi utcán, kezemben a csíkos szatyrokkal, bejgli- és enyhe alkoholmérgezéssel, és kiüresedett tekintettel…

Narrátor: - Ők nem tudhatták, de az éjjeli ámokfutás, még el se kezdődött.

Folyt. köv.