Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Haverom Diabéto

Szerintem ez az első, valamennyire közhasznú írásom. Ha elolvasod, talán egy szép napon életet menthetsz, és még csak szupererő sem kell hozzá.

Van egy barátom, aki egyszer csak 18 évesen cukorbeteg lett. Természetesen nem Diabétonak hívják, de ő is imádja a Family Guy ezen jelenetét:

Szóval aznap nem jött suliba és kiderült, hogy egy darabig nem is jön, mert épp a kórházban állítják be a cukrát. Már nem emlékszem miért ment dokihoz, de az megvan, hogy vérvétel előtt bevert egy üveg kólát, majd mértek nála egy rekord közeli cukorszintet.

Mindenki megijedt, és nagyon sajnáltuk. Önszerveződéssel el is mentük meglátogatni a kórházba, és próbáltunk lelket önteni belé.

Átállt gyorsan egy másik életre, amit ez megkövetel, és egy év után már fel sem tűnt, hogy folyton szurkálja magát, mint egy hernyófüggő.

Amúgy ha idetennék egy csoportképet, hogy jelöld meg, ki a beteg, rá nem bökne senki.

Igazi kis delta-matyi, tinder-pozitív csávó. Sokat sportol, és programozóként egész jól eléldegél.

Szülővároskám egyik specialitása a pince buli. Az ország legtrébb borvidékén élünk. A lokál patrióták persze most máglyára vetnének, miután lopótökbe szívták a vérem, aztán lepréselnének, de még így is jobb bor lennék, mint amit ott megtermelnek. Tény, hogy bazi sok pince van egy kupacon, de a mennyiség nem garantál sajnos minőséget. Nem vagyok gurmé. Nagyon nem. Egy sommelier áradozása nekem semmit nem mond, de még nem ittál szar bort, ha nálunk nem ittál… Pedig bejáratos vagyok, voltam a legjobb pinyókba is, és én azokat is kóstoltam, amik nem eladásra mentek. Igen, amíg van lószar, addig van veréb is.

Persze ha már csinálnak valami emberi fogyasztásra alkalmatlan terméket, miért állnának meg a bornál? Hiszen más sincs nálunk, csak szilvafa…

Ezért én rutinosan sört vittem az ilyen bulikba, amiért el kellett tűrni pár "haza szégyene” szintű beszólást, de én akkor sem voltam hajlandó megvakulni…

Egy ilyen bulin valahol a „hegyen” (domborzati térkép nem jelöl semmit!)) szartunk be egyszer rendesen. Jó idő volt, kerti partinak indult. Iszogattunk, de még a parti elején voltunk. Egyszer csak jött valaki elsápadva, hogy nagy gáz van.

- Diabeto elkészült, de nagyon!

-Azt meg hogy csinálta, egy órája érkeztünk!

-Nem tudom, de gyere.

Történetesen orvos se vagyok, de nem jött ki a matek. 

-Mit ivott?

-2 whiskyt light kólával.

-Fúj! Hogy tudja azt a füstös szart meginni?!

Kérdezgettem, pofozgattam, de annyira volt képben, mint akit leszedáltak, miután elvégezték rajta a lobotómiát.

-Talán a cukrával van valami… mérjük meg!

-Áhh! Én meg nem szúrom.

-Add ide, majd én megbököm! Úgyse segített a töri témazárón!

1.9

Nem jó, de nem is kritikus. Már ha tudnánk, hogy mennyit kéne mérni. (Akkor még nem volt okosteló) 

-Várj csak, itt van a dobozon 5.8 a jó.

-Oké, de mi? méter? Liter?

Megint gondolkodtam. Hát 30 körülivel még flangált az orvoshoz, meg laborba, meg suliba, szerintem nem tudjuk túladagolni.

Volt más koktél is. Vodkanarancs, szóval volt narancslé. Azt felütöttem 3 evőkanál cukorral. A bogárnak az Edgar öltönyben biztos bejött volna.

-Ezt döntsd be szépen!

Kurva szar lehetett, de nem ellenkezett (nagyon).

Persze nem történt semmi változás. Hát akkor hívjunk mentőt. Jó, de mi a cím? Ez a környék olyan, mint valami olasz városka zegzugos, szűk sikátoros, zsákutcás óvárosi része, csak nincsenek jó borok, meg olaszok, és sokkal rondábban.

Van ott egy tér, ami csak 500 méterre volt tőlünk. Oda hívtam az emergency-t.

-No, már csak el kell menni odáig.

Filmeken felkapják a sérülteket, kiszaladnak velük a csatatérről. Ekkor tudtam meg, hogy kamu az egész! Vidéki gyerekek voltunk, és nem voltunk rossz kondiban, de nem bírtuk felállítani se. Elhagyta magát, mint egy halott ember.

Szerencsétlenkedtünk már vagy 10 perce, de 50 métert, ha haladtunk vele.

-Ez így nem lesz jó! Kurva nehéz. Kéne keresni egy talicskát.

(nem volt)

Aztán megjött a megoldás. Gólya-visziben felkaptuk és elvittük a kimentési ponthoz. Hasznos tudás ez is, a faszom se gondolta volna. Fél óra múlva se híre se hamva a segítségnek, ezért felhívtam Fateromat, hogy gáz van. Kéne egy fuvar. Nem kérdezett sokat, nem is morgott. Tudta, hogy tényleg csak akkor hívom, ha nagyon megállt a tudomány.

Ahogy leraktam a telefont, hívhattam is az öreget hogy akció lefújva. Megjelent egy ügyeletes Suzuki Ignác, ami ugye kurvára nem mentő.

Komótosan odasétáltak majd hosszas látszattevékenység következett: 

-Mit ivott?

-Hány éves? 

-Mi a kedvenc színe? Melyik a kedvenc Star Wars része?

Nem értettem miért nem történik semmi. Velem megmérették a cukrát is!

-Jó hülye, hogy cukros és piál!

-Majd elmondjuk neki ha magához tér, de nem kéne megvizsgálni?

Aztán leesett a tantusz, és egy kétezrest (és ezzel minden vagyonomat) csúsztattam a táskájukba.

Ez egy kicsit megolajozta a dolgot, és kapott egy szurit.

-No legények! Várjátok meg, hogy jobban legyen, és kísérjétek haza. Na szevasztok!

Ez volt ám a segítség…

Egy óra múlva kezdett magához térni, majd még egy óra múlva elindultunk haza, de már a lábán. Totál kitisztult, de semmire sem emlékezett.

Nem szeretek általánosítani. Az ügyeletesekkel kapcsolatban valószínűleg simán csak kifogtunk két méretes faszfejet, de ha ezt olvassa valaki egészségügyes, akkor volna nekik egy apró javaslatom.

Tudom én, hogy éveken át, nap mint nap látod a szart. Védekezésképpen kialakít az ember magában egyfajta apátiát, hogy el tudja viselni a hétköznapokat. De könyörgöm, mi nem látunk ilyet nap mint nap! El kell mondani a hülyéknek, tehát nekünk, hogy mi az ábra, mit tegyünk, vagy ne tegyünk, mert amellett, hogy tök dilettánsak vagyunk, még be is vagyunk szarva.

Az, hogy miért jött fel a sztori? 2020-nak még volt egy utolsó odabaszása. Kvázi az egész megismétlődött.

Nem én találtam meg. Mire szóltak nekem, már zuhanyoztatták csórikámat, hogy magához térjen. Szerencsére beugrott minden, ami vagy 15 éve történt, a „hegyen”. Egy pohár kóla meg egy marék szőlőcukor egész gyorsan helyre kapta. Felmerülhet, hogy Diabeto felelőtlen. Nem az, csak emberből van, és kicsit túltolta az inzulint. Ennyi.

Apró dolog, de hasznos „tudás” ez. Kár hogy a suliban még mindig hasznosabb tudásnak számít a háromjegyűvel való osztás, mint egy kis elsősegély okítás…

0 Tovább

Lazac, libamáj és „kóla” part 1

Az idei, 2020-as karácsony gyengének ígérkezik: valószínűleg egyedül kényszer-nyugiban, besörözve filmezni fogok. Hát jó kis kilátások, de volt, hogy kicsit túltoltuk.

...

Pár éve történt, december 24 plusz egy-két nap volt a dátum. Családlátogatás, ebéd. De level 8, mert az akkori barátnőm családjához voltunk hivatalosak.

Akkoriban a hatkerben éldegéltünk egy bruttó 18 négyzetméteres albiban, az úticél pedig Gazdagrét vagy, ahogy a helyiek hívják, Richfield.

Persze kapkodás, késés, ajándékok, szatyrok, hajmosás, háromszori átöltözés stb stb.

Odaértünk, és relatíve rendben zajlottak a dolgok… így is mi voltuk az elsők, aztán megérkezett a többi családtag… De így rendesen, összejöttek, mint az orgonasíp. A két kis égetnivaló kölöktől a veteránokig az egész család meg én.

Nekem nincs nagy problémám az ilyen helyzetekkel, mert jól oldódom társaságban, no meg alkoholban.

Lement az ebéd… kávé. Sztoritájm. Anekdotázás. A buli a tetőfokára hágott, mikor a dédi már kezdett az üveg bikavér vége felé érni, és nagyon aranyosan hülyeségeket beszélni. Én még töltöttem neki, de az exem, Baby már csúnyán nézett…

Összenéztünk, és megbeszéltük, telepatikusan, hogy lassan letiplizünk.

Megcsörrent a vonalas (!) telefon.

Meg lettünk hívva egy másik partiba, kávézni. A menekülési terv ugrott. Elmagyarázták a rokoni fokokat, de ha fejemhez pisztolyt tartanának se tudnám visszamondani.

Hát menjünk. Kocsi, BKV… és azon kapom magam, hogy Déli előtti parkon caflatunk át a Budavár irányába. Hogy ne tudjak elszaladni, a biztonság kedvéért kisúlyoztak két csíkos szatyornyi kajával. Leves, tört krumpli, kacsacomb, lilakáposzta meg süti, de mindenből hat főre.

Egy bérház harmadik emeletén az ajtó előtt gyülekeztünk, majd ajtót nyitott egy milf és megszólalt, Kiszel Tündi hangon, erőltetett arisztokrata akcentussal. Megpróbálom még egyszer:

Amerikai mosoly, és óvó néni üdvözlés:

- Szervusztok! Köszöntök mindenkit szerény hajlékunkban!

Bent, egy afféle Csengetett mylord hangulat fogadott.

Azt, hogy a két családnak mi köze volt egymáshoz, mint már írtam nem tudom, de a benti keménymagot összeraktam.

Queen: öreglány, a lakás tulajdonosa, igazi arisztokrata akcentussal.

Milf: a lánya, aki fogadott minket

Viking: norvég faszi, a Milf férje. Egy ily kétméteres szakálas nagy ogre testű ember volt, vörös vigyorgó fejjel, mert mint kiderült ő whisky-t reggelizett.

Peterson: a medikushallgató, Milf és Viking szerelem gyereke.

Ki’csaj: valami sokadik uncsitesó.

A lakás ingóságaiból szerintem még két lakás kijöhetett volna, ott a Budavár aljában. Mindenki ki volt öltözve szépen, zakó, estélyi, én meg csak a szebbik pulcsimat vettem fel.

Töltöttek egy whisky-t meg a Peterson fiú szerzett nekem sört, és látszott, hogy hiányolja a korosztályát, hát dumálni kezdtünk. Kipuhatolta, hogy mi nem maradnánk túl sokáig, és talán beugrunk hazafele valahova egy sörre.

Csilingelés

Milf kopácsolt az ezüstkanállal az ólomkristályon:

Na ez meg egy ilyen Poirot -os kép volt, a gyilkosság előtti, ál happy hangulat.

Majd belekezdett:

„..Még egyszer üdvözlök minden kedves vendéget itt nálunk és köszönöm, hogy elfogadtátok ily késői invitálásunkat, e szerény kis partinkba!

Most már elmondhatom, hogy karácsony alkalmából egy kis meglepetéssel készültünk, nem csupán kávéval süteménnyel, hanem számos ételkülönlegességgel kedveskedünk nektek.

(kis szünet - gondolom tapsra várt, de csak tücsökciripelés)

A férjem révén norvég gasztronómiai élmények várnak rátok a tálalószobában. Repülővel hozattunk háromféle lazacból, de aki nem kedvelné a halat, találtok libamájat, kéksajtot és kaviárt.

A magyar konyhát is megtisztelvén, tradicionálisan elkészített göngyölt káposzta is szervírozásra kerül… „

Na, akkor áttért a borokra, én meg kikapcsoltam. Láttam nincs más választásunk: együnk.

Megmondom a frankót, én már töltött-káposztát könnyeztem, így rámentem ezekre a gúrmé cuccokra, ha már homár (homár nem volt, pedig megpiszkáltam volna a kandalló piszkavasával)

A felsoroltak nem mondtak semmit számomra, ilyeneket azelőtt soha nem ettem…

Viking a pultban meglátott, már vigyorgott:

- Rajtad látszik, hogy éhes vagy! – a kistányéromat elkommunizálta és teleszedett egy nagy tányért mindből.

Én hiába szabadkoztam, hogy 3 napja eszek, és köszönöm, én csak úgy kóstolgatnék.

Leszarta. Szerintem ismerjük a típust. Nagymamám is mindig mondta ilyen vasárnapi családi ebéden:

- Jóllaktál! Egyél még! – és kérés nélkül szedett még egy púpostányér nokedlit pörkölttel, kirántott húságyra.

Kerestem egy nagy szobanövényt és finoman a virágföldbe harmadoltam az adagomat, aztán nekiláttam a maradéknak.

Nézzük ezt a lazacot… olyan mint valami halszagú párizsi. Finom volt, baromi tömény.

Rámentem a libamájra. Én a májat csak kenőmájas formában szeretem, de kiskölök koromban láttam nagymutert kacsát tömni, pont ilyesmi máj céljából. Gondoltam, ha már ennyit pepecselnek vele és arany árban van, csak tud valamit.

Nem emlékszem az ízére, de valahogy nem estem hanyatt tőle. Valahogy nem éreztem azt a „hol voltál eddig az életemből” érzést, mint mikor először ettem gyors-t.

Na, még egy darabig küzdöttem ezekkel a sznob tápanyagokkal, de végül minden a virágföldbe került.

Mindeni megvacsorázott. Én meg mászkáltam, beszélgettem egy kicsit a Queen-nel is. Lecsekkolt kivagyok, mi vagyok, (kinek vagyok a jobbágya), de belőle folyamatosan dőltek a poénok. Sztorizgatott, és úgy beszélt mondjuk Darvas Ivánról mintha világi cimborák lettek volna. Jó volt hallgatni.

Aztán elkapott a Viking. A hatalmas karjával a hóna alá vett. Azt hittem megtalálta lazacát a földben, ezért gyorsan meséltem neki egy viccet. Kiröhögte magát majd elrángatott, mert ő csak ivócimborát keresett. Kérdezte milyen whiskey-t iszok.

- Ilyen füstöset, (de azt az egyet két órája). - kivette a kezemből, beleszagolt és kiöntötte a szőnyegre.

- Nehogy már ezt a szart idd! Hoztam rendeset!

Előkapott egy díszdobozt, amit nem kinyitott, széterőszakolt. Történetesen a whiskey-hez sem értek, de láthatóan egy olyan üvegnek tekerte ki a nyakát, amit halandó ember csak a nem létező unokája diplomaosztójára tartogat.

Töltött - persze tele. Baby és Anya arcára kiült a rémület mikor meglátott 2 deci töménnyel.

Azt azért már tényleg nem volt pofám a fikusznak adni, így négyen ittuk meg: Baby, Ki’csaj, Peterson, meg én.

A lelki szemeim előtt láttam már magunkat, ahogy caflatunk haza a kutyaszaros Szondi utcán, kezemben a csíkos szatyrokkal, bejgli- és enyhe alkoholmérgezéssel, és kiüresedett tekintettel…

Narrátor: - Ők nem tudhatták, de az éjjeli ámokfutás, még el se kezdődött.

Folyt. köv.

0 Tovább

(Meg)Fut(tat)óverseny lett, pedig én csak tricikliztem volna

-Mit keresek én itt???

Ezt a kérdés tettem fel magamnak, az Isten tudja hányadik Wizz Air félmaraton „rajtrácsán”, az öt és félpercesek között, körülvéve Rubint Rékákkal, meg Delta-Matyikkal, az Unicumos pólómban. Közben egy liba vinnyogott valami nagyon igénytelen tucc-tucc-ra:

-Ezaaaz mindjárt start! Megcsináljátok! wuhhúúú! Ezaaaz! Gyerünk! (végtelenítve)

Én meg csak:

félmaraton szilveszter humor tricikli futás

Próbáltam magamban tartani a sietve bedöntött kávémat. A kávémat, ami a reggelim, a reggeli energia shake-m, a vitaminom, és egyetlen folyadékbevitelem volt az utóbbi pár órában, ami nem tartalmazott alkoholt.

Szoktam futni. Ebben nincs is semmi különleges. Egy nap kábé mindenki rádöbben, aki irodaszökevény életmódot folytat Pöst-Budán, hogy ha nem akar krinolin combokat, bojler testet, légszomjat a lépcsőn, és párt is szeretne magának, az kiűzi magát egy parkba Rocky-sat játszani.

félmaraton szilveszter humor tricikli futás

Én is beálltam a sorba. Van egy full topis szerelésem, amit zenehallgatással kompenzálok. Azt addig hangosítom, hogy ne halljam a sípoló tüdőmet. Nem vagyok az az elvetemült, aki hóban-fagyban küldetéstudattal küzd az elemekkel. Talán azért, mert nincs is bennem bizonyítási vágy, mint azokban, akiket soha nem dicsértek meg a szüleik, hiába hordták haza tonna szám a jutalomkönyveket az évzáróról. Nem is bírom az ilyen arcokat.

Más világ vagyunk. Ők a decathlon-ban töltik a szombat estét, és válogatnak a sportzoknik között, otthon meg azon agyalnak vajon milyen táplálék kiegészítő dukál a rukkola - lenmagliszt diétához, miközben én egy koncerten vedelek.

Szigorúan egészségügyi célokból futkosok…

Aztán mégis csak felrugódnak az elvek. Igen. Nő ügy.

9 hónappal korábban, 20XX.12.31-én 18 óra körül elkezdtem agyalni, hova kéne menni, szilveszterezni. Tudom, a csajok már novemberben elkezdik nézegetni a ruhákat. Sajnos a haverjaim se különbek. Hova megyünk? Hányan megyünk? Hol alszunk? Mikor eszünk? Mit eszünk? Mikor eszünk megint?...

Nekem a szilveszter olyan, mint bármelyik buli-nap. Van, hogy jól sikerül, van, hogy nem, de nem görcsölök rajta.

Fárasztó is terelgetni őket. Mintha 5 évesekkel lennék:

-Ne ülj le! –Ne vedd a szádba! – Ne barátkozz vele! – Ne menj ki a hidegbe! – Idd meg, jót fog tenni! - Ne sírj miatta! – Edd meg szépen a gyros-odat!

Ezért, ha épp szingliként ér az évvége, egyedül mozgok, és megyek a flow-val.

Megláttam az Instant előtti sor.

-Random Tripre már nem jutok be.

Telefon, események:

-Dürer Kert! Ez az! 

-Jah, nem az! valami rave buli…

-A38 Péterfy Bori. Ez jó lesz!

Mire odaértem már kb. vége volt.

-Na bassza meg! Sas kabaré az mégsem út az Újévbe!

Telefon újra:

-Tankcsapda! Barba Negra!

Hála az új technológiának, mindenre lehet jegyet szerezni, akár az utolsó utáni pillanatban is. Hiába a hatszoros túljelentkezés.

A koncert nem volt rossz, hozták a kötelezőt. Találkoztam ismerősökkel, és átcsusszantam az Újévbe. After is jó volt, főleg mikor két csajt szólítottam fel ivászatra, hiszen szilveszter van!

Jäger-sör kombóval mérgeztük magunkat. Klasszikus. Kicsit idősebbek voltak, de nagyon jófejek. Gondoltam legjobb lenne mindkettőt hazavinni. (Álmos ovis triciklivel álmodik.)

félmaraton szilveszter humor tricikli futás

félmaraton szilveszter humor tricikli futás

Úgy tűnt, talán összejön. Pedig még egy tagbaszakadt, hányásszagú, rocker csávó meg is akart lincselni, mert mi az, hogy én (az utolsó) két csajt stoppolok. Szerencsére már totál el volt készülve:

-Jaj haver, ne feszülj. Tanulj! BÚÉK! Itt a söröm.

Igen, én már előre ittam a „bőrökre”. Biztos voltam benne, hogy nálam fejezzük be az estet. Úgy vonultam ki a két nővel, mint valami chicago-i strici, a lányok jobb és bal karomba kapaszkodva.

Aztán hiba csúszott a gépezetbe:

-Valahova ide dugtuk! 

-De mit? 

-Itt kell lennie! 

-De minek??

Egy össze-vissza hugyozott bokor aljáról kihúztak egy fél literes kólás üveget, ami még majd’ félig volt átlátszó folyadékkal. Mind tudjuk mit jelent ez Magyarországon…

félmaraton szilveszter humor tricikli futás

Ezt most megisszuk! (bokorszaggató volt)

-Igyuk meg nálam, 10 perc séta.

-Nemnem. Aludj nálunk!

0,6 másodperc hezitálás után: 

-Oké. De hol laktok? 

-Csak gyere!

Szerémin jött egy villamos. 41-es, amit máig nem értek mit keresett az 1-es vonalán.

-Ez az, futás!

Elcsíptük. A villamoson folytatódott a jó hangulat, de eltelt vagy húsz perc:

-Ti amúgy hol a picsába laktok??

-Kispesten!

-Ez már köbö Budafok lehet.

-Nabazzmeg!

Erdő szélén vártuk a villamost visszafele. Taxit esélytelen szilveszter éjjel. Kiugráltam random autók elé pénzt lobogtatva, hogy vigyenek haza, de hiába.

Mire visszaértünk a „startpontra” kiment mindenkiből a "varázs”, vagy bement. Elhígultak a csontok… Az a rohadék pálesz, meg a – bocsánat, de - a női navigáció… Látszott mindenkin, hogy csak egy baszogatás nélküli, nyugodt hányásra vágyik.

-Csajok én megyek haza, elkészültem.

-Ok. Bújék.

Facebook-on megtaláltuk egymást, tisztáztunk mindent, de érdeklődés hiányában abba is maradt a kommunikáció.

Egyszer csak rám írt Babyke:

-Szia! Látom szoktál futni, és az a helyzet hogy a Barátném lemondta a futóversenyt, és keresek valakit, aki beugrana helyette; (oh hát hogyne! :D) volna kedved?

0,3 másodperc hezitálás után:

-Naná!

Találkoztunk az előestén, egy hozzá elég közeli, viszont hozzám egy kurvára nem túl közeli parkban. Bringával mentem, és vittem két-két sört. Bevallom én nem futásra készültem. Ő is hozott két-két sört. (Ezek szerint ő se.) Belecsöppentünk egy MulaT’ságba, szó szerint. Valami városi falunap volt. Tudom képzavar, de Edda tribute (!) volt az est fő attrakciója, amit a helyi polgi konferált be.

Elfogyott minden, pedig vettünk is hozzá.

-Te úgy is tök messze laksz, és bringával vagy, és késő is van, aludj nálam.

gondolatom: -YES!!!

-Köszi, ez jó ötlet!

Én már megint nyeregben éreztem magam. 1 körül értünk a lakására.

-Nálunk úgy szokás, hogy a vendéget megkínáljuk egy pálinkával.

gondolatom: -hohóó ebből nem lesz futkorászás, hanem max. fél 12-kor egy rántottázás! :D

-Én hagyománytisztelő ember vagyok. Legyen! (ugyanaz a bokorszaggató! alig bírtam lent tartani)

Eltűnt a fürdőben! Majd kijött pizsiben, ágyneművel.

-Te itt fogsz aludni a kanapén! 5:30kor kelünk, hogy hazaérj átöltözni a versenyre!

félmaraton szilveszter humor tricikli futás

félmaraton szilveszter humor tricikli futás

-Nem lehetne skippelni ezt a futkosóverseny dolgot??!!

-Nem nem! Ez fontos. Te kezded az Info parknál… 14 kmnél váltalak.

-Ácsi! A félmaraton nem 21 km? Annak a fele meg 10,5 km?

-Ez igaz, de nincs a felénél váltó pont, harmadolva van. Sokan hármas csapatban futják

gondolatom: nabazzdmeg…

És lebaszta a villanyt.

-jó éjt!

-neked is… (bazdmeg)

40 percet bicajoztam a zergebaszó hidegben, hajnalban (vasárnap!). Még homályosan láttam mikor hazaértem.

Megláttam a kávéfőzőt, és örömkönnyek csordultak ki. 5 perces zuhany alatt le is főtt.

Extra küldetésként megkaptam, hogy vegyem át a rajtcsomagot. Én hülye, még siettem is!

Lefutottam. Utána egy órát haldokoltam a Margit-szigeten.

Azon agyaltam, vajon Isten a kicsit „bűnösebb” gondolatokért is leckéztet? Pedig én csak egy triciklit akartam, de beértem volna a felével is.

0 Tovább

A legbénább Kéktúrások

Életem során, tudatosan (majdnem) 2+2 szakaszt teljesítettem. Valószínűleg többet tudattalanul. Tudom, ez is egyféle szegénységi bizonyítvány, de huszonpár éves koromig nem is hallottam erről a Kék túra, „misztikumról”. Nekem az csak egy jel volt a fán, ami most éppen egy kék csík, amit követni kell, ha el akarunk jutni valahová az erdőben. És vannak más színű jelek is, amik meg máshova visznek PONT.

Erről a pecsételősdiről, meg hogy ezek a szakaszok össze vannak kötve, meg kis füzet, kis kitűző, kis faszom… erről semmit.

kéktúra táposok humor dobogókő természet városi

Beszélgettünk Babyvel, hogy kicsit csinálhatnánk most valami más, nem önpusztító tevékenységet. 

- Mehetnénk túrázni! – vigyorog.

- Hát igen az olyan "rendes emberesen" hangzik…

- Én cserkész voltam, tök sokat túráztunk.

Elképzeltem ebben a szettben és elkezdtem röhögni. Aztán szalutált is egyet cserkészesen, és akkor már potyogtak a könnyeim.

- Nekem az kimaradt, de Az utolsó cserkész elég jó film.

- Mehetnénk, mondjuk két naposra is. Mondjuk Kéktúrára. 

- Kéktúra??

Ekkor fel lettem világosítva. És így néztem:

kéktúra táposok humor dobogókő természet városi

- Te, szerintem én már voltam ilyenen. Állandóan várni kellett valakire, akinek ilyen pecsételési tébolya volt…

- Azaz!

- Menjünk, de ha lehet ne sátorral.

- Miért?

- Rosszak a tapasztalataim, de intézem a szállást.

...

A profik ilyenkor korán lefekszenek. Szendvicsek a hűtőben, bak(kk)ancsok kikészítve.

Böngészik a neten:

- Vad Fruttik lesz este a Parkban. Kéne menni nem?

- Lehet, de holnap megyünk Bear Gryllskedni az erdőbe… Mondjuk, ha eljövünk korán?

Olyan 2 körül értünk haza.

Fél kilenckor pánikszerűen rontottam be a kisboltba.

- Csókolom! Szendvicsalapanyag kellene, meg térkép!

- Jó reggelt Fiatalember! Én magát sohasem láttam itt, szombaton 11 előtt!

- Ez egy egyedi eset.

- Térképem az nincsen, de a friss a paradicsom.

10- kor már buszon józanodtunk útban Solymár felé. És térképet is kaptam valahol.

Kitett a busz valami téglagyár nevű helyen, és bemelegítettünk egy 15%-os kis kaptatóval. Kicsit húzós volt ez így éhgyomorra, csak egymás sípoló tüdejét hallgattuk. Odaértünk egy ponthoz ahol összekócolódtak a jelek.

- Megnézem a térképet!

2 perc múlva.

- Na mi van már?

- Még nem tudom, hol vagyunk.

- A kéket keresd!

- Micsoda ötlet!

- Én voltam cserkész hadd nézzem meg!

- Oké cserkészkém, hogy van jelölve a Kék túra?

- KÉKKEL!

- Ezen minden rózsaszín, de tessék.

5 perc múlva.

- Visszaadod?

(Hozzám vágta)

- Oké megvan! K-val van jelölve.

Két hisztivel és egy bőgéssel később már helyre is állt a világ rendje. Újra tudtunk nevetni meg kezdtük élvezni ezt a „természet” dolgot.

- Te! Azt írja ez itt az „Egri vár”.

- Persze.

- Persze? Itt Csobánkánál?

- Itt forgatták a filmet.

cirip cirip.

- Jó ez az útvonal, de valahogy azt vettem észre, nem szereti a civilizációt. Az összes falut kikerüli.

- Az benne a lényeg.

- Értem én, de elfogyott a vizünk.

- Tuti lesz valami forrás.

...

2 óra múlva porzó vesével támadtuk meg a Szentkutat. Ami ráadásul a MINDEN betegséget IS gyógyítja.

kéktúra táposok humor dobogókő természet városi

-Lábszaga van.

-Az íze is olyan.

- Lehet, hogy csak kenegetni szokták vele magukat. Nincs kiírva valahova, hogy csak külsőleg??

-Nem való nekünk ez.

-Jah már én is látom.

Kurva sokára beértünk valamelyik Pilis-borzasztóra. Ahogy megláttunk egy közkutat már locsoltuk is ki a lábszagú szentelt vizet.

- Érzed a rozsdát és klórt?

- Mennyei.

Az igazi oázis a falu közepén lévő kocsma volt. Egy gyógy sör után abban reménykedtem, hogy már nem lehetünk messze.

Narrátor: - De még nagyon, nagyon messze voltak.

Este beestünk Dobogókőre. Mint akik most értek haza a Don-kanyarból, kullogtunk be a szállásra. Örültem, hogy ilyen uras, vagy másnak finnyás vagyok, és le lehetett zuhanyozni, és az étterem is üzemelt még.

Egy óra rehab után már jólesően gondoltunk a napra, és volt még erőnk kicsit körbenézni, meg erre arra.

Reggel az összes nem létező, és létező izmomat finoman szólva éreztem. Reggeli és GO. Kicsit jobb volt a lendület, ami betudható annak, hogy nem voltunk hulladék másnaposak, és talán a terep is egy fokkal jobb volt.

Éhesen értünk be Pilisborzasztó2-be:

- Te, itt nincs nyitva semmi.

- Az nem létezik. A sok fitnesz huszár hol zabálja a rukkolás pizzáját?

- Passz. Mondjuk vasárnap van.

- Oh. ez meg ugye vidék…

Valamilyen isteni sugallatra, még előző nap a kisboltban levettem a polcról két májkrémet. Azt a rusztikusat:

kéktúra táposok humor dobogókő természet városi

Lecuccoltunk, megpattintottuk, és úgy magába benyomtuk. Életet mentett. Mondjuk én elég sok ilyen emberi fogyasztásra nem annyira ajánlott, kutyakaja-szerűséget fogyasztok. Nekem ez olyan volt, mint Popey-nek a spenót.

kéktúra táposok humor dobogókő természet városi

Tábort bontottunk és tovább. A táj persze gyönyörű volt meg nyugodt, meg idilli, de lehet, hogy kicsit mi voltunk túladagolva a pesti éjszakával, a nyüzsgéssel, a szmoggal, a kutyaszaros Szondi utcával, inkább már csak a küldetéstudat vitt előre.

- Te, én úgy tolnék egy gyrost.

- Fogd be. Kopog a szemem.

(volt még a tarsolyban.)

- Figyu? Lehet ám, hogy fel tudlak vidítani.

- Ne reménykedj.

- Fogadjunk!

- Vékony jégen jársz, de tudod mit? Ok!

- Ha sikerül, akkor te állod az első kört Visegrádon. Ha nem, akkor én állom a másodikat.

- Hehe.

- Oké. Az elsőt, plusz bármit, ami élelmiszert árulnak.

- Deal!

- Van nálam egy Twix.

- :D ide vele!

- :D

Visegrádon találtuk egy hambizó helyet, és a „megtettük, amit köll” életérzéssel kortyoltunk bele a frissen csapolt hideg sörbe.

A komp pont elment, így alaphangon még vagy fél órát (órát) lehetett kényszer-gyönyörködni a Dunakanyarban. Aztán meg ugye MÁV.

9-10 fele értünk a Nyugatiba, és kövessenek meg, de én úgy örültem annak a pesti trash-nek, és az az igazság, Baby-n is ezt láttam. Főleg miután az első dolga volt mikor beértünk a pecóba, hogy rendelt egy pizzát.

Ezek után már ez kicsit óvatosabban vállalkoztunk ilyen expedíciókra. 

0 Tovább

A Bolognai Incidens

Ez nem valami kém sztori, csak egy olyan történet amiről „nem beszélünk”. (tehát íruk)

Akkor még együtt voltunk Szivivel, és a karantén utáni nyaralást tervezgettük. Mit tervezgettük, improvizáltuk. Összeszedtük az igényeket. Legyen víz, legyen kultúrprogram, és legyen éjszakai élet. Tudom nem túl kreatív, de az adott körülményekhez képest kellett dönteni és a Balaton lett belőle. Elkezdtem lobbizni Keszthely mellett.

Sokszor voltam már ott. Nagyon bejön az a város, ráadásul lőtávolságban van még egy csomó hely. Minden tetszik kivéve a Kis-Balaton. Ahhoz Matula bácsinak kell születni, hogy abban a dzsindzsában meglássuk a szépet.

Szivi nem járt még ott, és könnyű volt meggyőzni. Totál kilencvenes évek tudom, de felhívtam (TEHÁT TELEFONON!) azt a szállásadót, akinél már voltam, és lefoglaltam.

Hála az égnek, hogy kombit vettem. A két bringát úgy vágtam be hátra, mint büdös zoknit a szennyesbe.

Keszthely tényleg lefedi a mellszőrbe ragadt, lángosról lepotyogott sajt, és a Festetics (Sipovicsné Zahedli Krisztina logopédus sss) kastély közötti teljes spektrumot.

Egy évvel korábban egyedül voltam ott. Akkor volt szabadéri színpad is a Kastély kertben, meg bor feszt, este meg kis koncertek, amik átmentek utcabálba. Most azért 10 után szépen lecsendesedett minden, de rendre megoldottuk.

Nem tudom, de a strand gyorsan elveszti az érdeklődésemet. A víz „tök meleg”, de ez ugye nem igaz! A pléden szar feküdni, szar ülni, szar enni, szar inni. Most valahogy magamhoz képest jobban viseltem.

Tehát volt strandolás, múzeum, szerencsétlenkedés SUP-on, szuvenírezés, Tavas-barlang, bringatúra, ettünk az ország legrosszabb, de tényleg a legrosszabb gyrososánál, és ugráltunk az ingóköveken. Azaz a boldog enyelgős pár voltunk, akiktől most újra egyedülállóként hányingerem van.

Holiday ON, lazán nagy kanállal, napszemüveggel az arcban vigyorogva telt szépen.

Halogattunk egy programot. Sétahajókázás a romantikus naplementében. Jah és persze a legfontosabb: korlátlan borfogyasztással.

Eljött a napja, és lecsattogtunk a kikötőbe.

Kis Hableány név nem túl jó ómen, de mégis csak Balcsiról van szó. Ha gond lett volna, max. kisétálunk. Az a hajó igazi giccsparádé.

Csak a kerekeket kéne kicserélni valami csilli-villi 100 colos felnire, és egy amerikai rapper is eljárna vele.

Szivi kicsit feszült a hajó miatt, de gyorsan feloldódott egy kis alkoholban. A matrózok szorgalmasan és jókedvvel hordták körbe a borokat, miközben néztük azt az csöpögős Balatoni naplementét…

Hogy menjünk már a picsába!- én is tudom.

Borozni nem szoktam, mert olyan „borvidéken” nőttem fel ahol a vendégnek adott, tehát a „jobbikból” mért bornak aceton íze van. Én pince buliba sört vittem. Szóval nem vagyok boros, de azért nem köpjük ki. Egy óra alatt azért volt fogyasztás.

Becsiccsentve szálltunk ki és éhesen megtámadtuk a büfésort.

- Nézd, van bolognai! Nekem ez jó lesz.

- Nekem is!

Kihozták és elkezdtünk hibát hibára halmozni.

- Te, én tök szomjas vagyok. Biztos a magyar tengervíz az oka. Én innék egy sört. Te? Fröccs vagy valami?

- Inkább egy sört innék!

Itt még kiszállhatunk volna, de borra sör forever!

A point of no return ekkor jött:

- Te figyi, majdnem itt vagyunk egy hete, és rövidet még nem is ittunk.

(A nagyszerű ötletek vonalán vagyunk.)

- Igaz.

- Szerinted?

- Hát miért ne.

Miután végeztünk magunkkal, belecsöppentünk egy kis rezesbanda performanszba, ami egy még nyitva lévő büfé előtt volt. Slágerek fúvós coverrel, mi meg már roptuk is.

Bevásároltam elvitelre a kis bódéban.

Az megvan még, hogy a telefon üvöltötte a Dirty Dancing zenéjét a padon, és előtte „táncoltunk”.

Én még egész jó voltam, de Szivit erősen támogatni kellett hazafelé.

A szálláson arccal az ágyba dőltünk. Valamikor éjjel mintha Szivi kiment volna a fürdőbe, de ezt fel se dolgoztam.

Viszont nekem leért a sör, meg a minden. Kimentem, és kicsit megijedtem a látványtól,

mert a mosdó tele volt csandrázva bolognaival. De olyan egészen felismerhető formában. A fürdőben meg az a szag terjengett. Azt nem tudom, hogy én hogy nem dobtam rá az enyémet, de a biztonság kedvéért felengedtem vízzel.

Visszafeküdtem és elkezdtem akcióterveken agyalni, hogy ne kelljen hívni a csőgörényest.

Reggel arra keltem, hogy Szivi egy szál semmiben ügyködik. Nem gondoltam, hogy szexi tud lenni egy hányást takarító nő, de tud!

Vettem a gatyám és lementem szerezni egy pumpát.

Ő totál megijedt mikor ott álltam pumpával a kézben felöltözve.

-Jaj, be ne gyere!

-Már oda a meglepetés ereje.

-Jézusom, ezt nem kellett volna látnod!

-Egyetértek! De amúgy mik a terveid azzal a dugóhúzóval?

-Hát próbálkozom.

-Engedj oda, hadd küzdjek én is egy kicsit ezzel a rókával.

A pumpa csak felbosszantotta.

-2:0 a rókának!

Ült az ágyon, arcát a tenyerébe temetve röhögött. Persze már én is:

-Úristen, most mi lesz.

-Két lehetőségünk maradt!

  1. Rázárjuk az ajtót a maradék két napra, és miután távoztunk soha többé nem jövünk Keszthelyre.
  2. Megpróbálom letekerni a szifont.

-Do it!

Meglazult és kurva óvatosan tekertem lefelé, de nem lehetett győzni.

-Hát Szivi most tulajdonképpen lehánytál!

-Bazzz! – már potyogtak a könnyei a röhögéstől.

Az alátett kuka a nagyját felfogta, de úgy nézett ki a fürdő mintha összedaraboltak volna benne valakit.

Mikor levittem a pumpát egy apró kérdés tettek csak fel:

-Siker?

-Hát vannak rész eredményeink!

Van-e tanulság? A bíráskodók, ítélkezők, képmutatók első gondolata: nő létére ne csapja szét magát, blabla.

Ezzel részben tudok csak egyetérteni, mert senki ne csapja szét magát, de ha mégis sikerül, nincs mit ezen szégyellni. A Rock&Roll-osabb élet velejárója, és nekem ezerszer egy ilyen este, mint teázgatva közösen puzzle-özgetni, valami láma háttérzenére.

A tanulság az, hogy ha okádni kell, azt a WC-be irányozzuk.

2 Tovább
«
12

regvolttalanigazsemvolt

blogavatar

Hogy mi ez a „Rég volt talán igaz sem volt” blog? Kísérleti jelleggel indítottam a Sprint pályázatára. A témák nem fekszenek nekem, de látok benne kihívást, hogy valahogy megfordítsam, és nekem előnyösebb helyre tereljem, és „hazai pályán” reagáljak rá. Ha ez nem teljesen világos abszolút érthető, javaslom, olvasson el egyet. A sztorikat a valóság szülte, de az idő esetenként megtorzíthatta.

Utolsó kommentek