regvolttalanigazsemvolt

-Mit keresek én itt???

Ezt a kérdés tettem fel magamnak, az Isten tudja hányadik Wizz Air félmaraton „rajtrácsán”, az öt és félpercesek között, körülvéve Rubint Rékákkal, meg Delta-Matyikkal, az Unicumos pólómban. Közben egy liba vinnyogott valami nagyon igénytelen tucc-tucc-ra:

-Ezaaaz mindjárt start! Megcsináljátok! wuhhúúú! Ezaaaz! Gyerünk! (végtelenítve)

Én meg csak:

Próbáltam magamban tartani a sietve bedöntött kávémat. A kávémat, ami a reggelim, a reggeli energia shake-m, a vitaminom, és egyetlen folyadékbevitelem volt az utóbbi pár órában, ami nem tartalmazott alkoholt.

…

Szoktam futni. Ebben nincs is semmi különleges. Egy nap kábé mindenki rádöbben, aki irodaszökevény életmódot folytat Pöst-Budán, hogy ha nem akar krinolin combokat, bojler testet, légszomjat a lépcsőn, és párt is szeretne magának, az kiűzi magát egy parkba Rocky-sat játszani.

Én is beálltam a sorba. Van egy full topis szerelésem, amit zenehallgatással kompenzálok. Azt addig hangosítom, hogy ne halljam a sípoló tüdőmet. Nem vagyok az az elvetemült, aki hóban-fagyban küldetéstudattal küzd az elemekkel. Talán azért, mert nincs is bennem bizonyítási vágy, mint azokban, akiket soha nem dicsértek meg a szüleik, hiába hordták haza tonna szám a jutalomkönyveket az évzáróról. Nem is bírom az ilyen arcokat.

Más világ vagyunk. Ők a decathlon-ban töltik a szombat estét, és válogatnak a sportzoknik között, otthon meg azon agyalnak vajon milyen táplálék kiegészítő dukál a rukkola - lenmagliszt diétához, miközben én egy koncerten vedelek.

Szigorúan egészségügyi célokból futkosok…

Aztán mégis csak felrugódnak az elvek. Igen. Nő ügy.

…

9 hónappal korábban, 20XX.12.31-én 18 óra körül elkezdtem agyalni, hova kéne menni, szilveszterezni. Tudom, a csajok már novemberben elkezdik nézegetni a ruhákat. Sajnos a haverjaim se különbek. Hova megyünk? Hányan megyünk? Hol alszunk? Mikor eszünk? Mit eszünk? Mikor eszünk megint?...

Nekem a szilveszter olyan, mint bármelyik buli-nap. Van, hogy jól sikerül, van, hogy nem, de nem görcsölök rajta.

Fárasztó is terelgetni őket. Mintha 5 évesekkel lennék:

-Ne ülj le! –Ne vedd a szádba! – Ne barátkozz vele! – Ne menj ki a hidegbe! – Idd meg, jót fog tenni! - Ne sírj miatta! – Edd meg szépen a gyros-odat!

Ezért, ha épp szingliként ér az évvége, egyedül mozgok, és megyek a flow-val.

Megláttam az Instant előtti sor.

-Random Tripre már nem jutok be.

Telefon, események:

-Dürer Kert! Ez az! 

-Jah, nem az! valami rave buli…

-A38 Péterfy Bori. Ez jó lesz!

Mire odaértem már kb. vége volt.

-Na bassza meg! Sas kabaré az mégsem út az Újévbe!

Telefon újra:

-Tankcsapda! Barba Negra!

Hála az új technológiának, mindenre lehet jegyet szerezni, akár az utolsó utáni pillanatban is. Hiába a hatszoros túljelentkezés.

A koncert nem volt rossz, hozták a kötelezőt. Találkoztam ismerősökkel, és átcsusszantam az Újévbe. After is jó volt, főleg mikor két csajt szólítottam fel ivászatra, hiszen szilveszter van!

Jäger-sör kombóval mérgeztük magunkat. Klasszikus. Kicsit idősebbek voltak, de nagyon jófejek. Gondoltam legjobb lenne mindkettőt hazavinni. (Álmos ovis triciklivel álmodik.)

Úgy tűnt, talán összejön. Pedig még egy tagbaszakadt, hányásszagú, rocker csávó meg is akart lincselni, mert mi az, hogy én (az utolsó) két csajt stoppolok. Szerencsére már totál el volt készülve:

-Jaj haver, ne feszülj. Tanulj! BÚÉK! Itt a söröm.

Igen, én már előre ittam a „bőrökre”. Biztos voltam benne, hogy nálam fejezzük be az estet. Úgy vonultam ki a két nővel, mint valami chicago-i strici, a lányok jobb és bal karomba kapaszkodva.

Aztán hiba csúszott a gépezetbe:

-Valahova ide dugtuk! 

-De mit? 

-Itt kell lennie! 

-De minek??

Egy össze-vissza hugyozott bokor aljáról kihúztak egy fél literes kólás üveget, ami még majd’ félig volt átlátszó folyadékkal. Mind tudjuk mit jelent ez Magyarországon…

Ezt most megisszuk! (bokorszaggató volt)

-Igyuk meg nálam, 10 perc séta.

-Nemnem. Aludj nálunk!

0,6 másodperc hezitálás után: 

-Oké. De hol laktok? 

-Csak gyere!

Szerémin jött egy villamos. 41-es, amit máig nem értek mit keresett az 1-es vonalán.

-Ez az, futás!

Elcsíptük. A villamoson folytatódott a jó hangulat, de eltelt vagy húsz perc:

-Ti amúgy hol a picsába laktok??

-Kispesten!

-Ez már köbö Budafok lehet.

-Nabazzmeg!

Erdő szélén vártuk a villamost visszafele. Taxit esélytelen szilveszter éjjel. Kiugráltam random autók elé pénzt lobogtatva, hogy vigyenek haza, de hiába.

Mire visszaértünk a „startpontra” kiment mindenkiből a "varázs”, vagy bement. Elhígultak a csontok… Az a rohadék pálesz, meg a – bocsánat, de - a női navigáció… Látszott mindenkin, hogy csak egy baszogatás nélküli, nyugodt hányásra vágyik.

-Csajok én megyek haza, elkészültem.

-Ok. Bújék.

Facebook-on megtaláltuk egymást, tisztáztunk mindent, de érdeklődés hiányában abba is maradt a kommunikáció.

…

Egyszer csak rám írt Babyke:

-Szia! Látom szoktál futni, és az a helyzet hogy a Barátném lemondta a futóversenyt, és keresek valakit, aki beugrana helyette; (oh hát hogyne! :D) volna kedved?

0,3 másodperc hezitálás után:

-Naná!

Találkoztunk az előestén, egy hozzá elég közeli, viszont hozzám egy kurvára nem túl közeli parkban. Bringával mentem, és vittem két-két sört. Bevallom én nem futásra készültem. Ő is hozott két-két sört. (Ezek szerint ő se.) Belecsöppentünk egy MulaT’ságba, szó szerint. Valami városi falunap volt. Tudom képzavar, de Edda tribute (!) volt az est fő attrakciója, amit a helyi polgi konferált be.

Elfogyott minden, pedig vettünk is hozzá.

-Te úgy is tök messze laksz, és bringával vagy, és késő is van, aludj nálam.

gondolatom: -YES!!!

-Köszi, ez jó ötlet!

Én már megint nyeregben éreztem magam. 1 körül értünk a lakására.

-Nálunk úgy szokás, hogy a vendéget megkínáljuk egy pálinkával.

gondolatom: -hohóó ebből nem lesz futkorászás, hanem max. fél 12-kor egy rántottázás! :D

-Én hagyománytisztelő ember vagyok. Legyen! (ugyanaz a bokorszaggató! alig bírtam lent tartani)

Eltűnt a fürdőben! Majd kijött pizsiben, ágyneművel.

-Te itt fogsz aludni a kanapén! 5:30kor kelünk, hogy hazaérj átöltözni a versenyre!

-Nem lehetne skippelni ezt a futkosóverseny dolgot??!!

-Nem nem! Ez fontos. Te kezded az Info parknál… 14 kmnél váltalak.

-Ácsi! A félmaraton nem 21 km? Annak a fele meg 10,5 km?

-Ez igaz, de nincs a felénél váltó pont, harmadolva van. Sokan hármas csapatban futják

gondolatom: nabazzdmeg…

És lebaszta a villanyt.

-jó éjt!

-neked is… (bazdmeg)

…

40 percet bicajoztam a zergebaszó hidegben, hajnalban (vasárnap!). Még homályosan láttam mikor hazaértem.

Megláttam a kávéfőzőt, és örömkönnyek csordultak ki. 5 perces zuhany alatt le is főtt.

Extra küldetésként megkaptam, hogy vegyem át a rajtcsomagot. Én hülye, még siettem is!

Lefutottam. Utána egy órát haldokoltam a Margit-szigeten.

Azon agyaltam, vajon Isten a kicsit „bűnösebb” gondolatokért is leckéztet? Pedig én csak egy triciklit akartam, de beértem volna a felével is.