Ez egy régi sztori, és onnan még sokkal régebbről indul.

Nehéz idők nehezebb napjaiban, nyakig benne a válság összes szarságában, de örültünk, hogy legalább épp nem hullámzik.

Fater sem élt túl sok luxuscikkel akkoriban, de volt egy valami, ami nélkül nem indulhatott a nap. A tompán szóló Kossuth nélkül kávét sem tudott főzni!

​​​

Az alapzaj egy Siemens magnóból szólt, mióta az eszemet tudom.  Az pedig a fagyasztó, a hűtő és a mikró szentháromságában csücsült.

Szerintem a Hold sötétebbik oldalán is tisztábban lehetne fogni bármilyen rádióadást, mint abban a Faraday-kalitkában, de csak ott volt hely.

Ennek az volt az ára, hogy csak, és csakis, a Kossuthot lehetett hallgatni, és azt is csak hosszúhullámon. AM!

A rádióról még annyit, hogy még Anyum kapta Faterjától, de még tini korában, én pedig ’90 előtt születtem kicsivel, szóval nem mai darab. A magnó funkcióját én soha nem láttam. Állítólag 87-ben megevett egy műsoros The Exploited kazit. Fater valahogy kiműtötte belőle, de ahhoz rommá kellett szednie, és mivel nem volt Youtube videó, hogyan kell összerakni, sem digitális fényképezőgép dokumentálni a szétszedést, a konyhaasztalon szép sorban kiterítette a belét. A beszámolók szerint úgy nézett ki a konyhaasztal, mint egy robbantott ábra.

Fater leszaladt a garázsba egy másik csavarhúzóért, Anyum meg közben alkalmasnak látta pillanatot egy gyors összesöprögetésre és hogy „Nehogy lepottyanjon egy kis bigyó!” mind a 70 millió alkatrészt egy pontra rendezte az asztal közepén.

Faternak 7 nap 7 éjszakába tellett mire kimatekozta mi hová való. Végül összerakta, de nem mert beletenni semmilyen kazettát teszt céljából. Azt mondta, ha lett volna itthon egy „jó” Zámbó Jimmy, vagy egy „remek” Modern Talking… akkor bátran kísérletezett volna, mint anno Mengele, de nem volt.

Szerintem a tudatalattim háttértárolójában el van mentve azon hasznos információhalmaz, hogy kis hazánk összes településének templomtornyaiban, hány harang lakik. Soha nem jártam az Astoria szálló halljában, de az akusztikájáról bekötött szemmel is kitalálnám melyik az. Mellesleg a „Játék és muzsika tíz percben” feladványát soha, de soha nem tudtuk kitalálni. Persze tudom, ez a mi szegénységi bizonyítványunk…

Egyszer csak eljött egy borongós 2009-es novemberi nap, mikor beállt a rádiócsend! A kis Siemens magnó végleg elhallgatott. Faterhoz nem lehetett hozzászólni napokig. Anyum főztje is íztelenebbé vált. Olyan sötét órák voltak ezek, amilyeneket anno a csóri londoniak élhettek meg, mikor ültek a pincékben és várták az éjjeli bombázást. Jó lehet nem pont olyan, de azért szar volt a kedv na.

Beült közénk a depresszió, mint a ki’családunk új tagja. Fater azonban forralt valamit. Neki fixa ideája volt, hogy a legjobb rádiók az autórádiók, hiszen az autó mozog, mégis kvázi tökéletesen fogja az adást. Egy kedves ismerősünktől kapott egy SOMI-PÁJÓNÉR-BLÁJKPUNK autórádiót.

Ez a fejegység autóeladás során nem tudott már alku tárgya lenni, ezért kiműtötték a Zastavából, Fater nagy örömére.

Agyalt az öreg és összehordta újfent a fél Méhtelepet a konyhába, és vadul nekiállt füstölni-forrasztani.

Én erre a képre értem haza a suliból:

Ez nem csak barkácsolás! Új idők járnak. Ez már recycling. Az új sound-system a régi poraiból kelt életre, mint valami főnix. Benne volt a Siemens magnó, a szintén 100 éves mátrixnyomtató tápegysége, az új-régi Számszung-kéjvúd-pájonér rádió a ledjeivel meg a kétszer három watt zenei teljesítményével, egy réz gyertyatartó meg 30 méter drót.

- Segíts már egy kicsit!- mondta.

- No problémó! Már hozom is a kukászsákot, meg a kislapátot!

- Na, és idén végre átmész mechanikából, vagy örökre abba suliba fogsz járni??

(touché)

- Mit fogjak?

- Azt a drótot ott, de vigyázz, lehet, ráz egy kicsit! Ne érj hozzá a radiátorhoz, mert az le van földelve!

- Baszki… (halkan) …Blöki! Föld!

​

​

- Szólj a húgodnak, valakinek nyomkodni a kellene az állomás keresőt!

- Anyu! Lécci egy kicsit húzd ki a hűtőt! Kell az Amper.

A lényeg, hogy már négyen voltunk a rendszerben mikor bekapcsoltuk.

És elkezdett sustorogni valami, de azt mindjárt sztereóban, plusz diszkósan villogni.

Fater: - Hát… legalább nem füstöl!

Én: - És én is élek!

Húgom közben nyomkodta, és olyan dolog történt, amire senki sem számított. Ha én mesélném, magamnak se hinném el, de ez most olyan igaz mint a Holdra szállás.

JELENÉSÜNK VOLT BASZKI!

​

​

​Vért könnyező Mária szobor? Knock-i jelenés? Ugyan…

Nálunk megszólalt a rádió! Na de mit mondott?!

Rádió: - Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved…

Mindenkiben megfagyott a vér, és már engem se zavart annyira, hogy ráz egy kicsit, amit fogok.

A szakértők szerint, (és rádió szerint is, mert kiírta, ledjeivel) megvan a magyarázat. A Mária rádió esti miséjét fogtuk be először, de nekem túl sok a véletlen benne.

Végül Fater összerendezte cuccot és beépítette a konyhaszekrénybe. Egész jól működött. Még CD-t is le tudott játszani. Igaz, hogy csak azt egy gyári Koráll lemezt, de azt tudta.

Betódult a világ a konyhába, a rövid hullámmal (FM), és megszűnt a Kossuth egyeduralma.

Na és mi a tanulság?

Néha el kell pusztulni valaminek, hogy valami jobb jöhessen a helyére!

Ezt szoktam mondani a poloskáknak is, mielőtt lehúzom őket a WC-n.

​

​